Katona Klára

Ez nem személyes ügy, szigorúan üzlet!(?)

A vállalati célok lehetséges kombinációi és azok indokoltsága

2.1. A vállalat helye, szerepe a társadalomban és a jog relevanciája a KTT-ben

A KTT egyik kiemelkedő elve, a szubszidiaritás iránymutatást jelent az üzleti vállalkozások társadalomban elfoglalt helye kérdésében. A szubszidiaritás elve ugyanis éppen a piac különböző szektorai közötti kölcsönös és hézagmentes együttműködés megvalósításához nyújt egy lehetséges megoldási útvonalat (QA 79). XIV. Benedek emeritus pápa a szubszidiaritás elvét a globális térre is kiterjeszti, és amellett érvel, hogy nemzetközi szinten is megfelelő szervezési elvként használható az állam, a civil szektor és az üzleti szektor közötti munkamegosztásban (CiV 57).

Az I. fejezetben részletesen bemutatott szerződéses/kontraktuárius és a közösségi/ kommunitárius modell vitájában a KTT ez utóbbi mellett teszi le a voksát, ennek a modellnek a meglátásait osztja a vállalat társadalmi szerepvállalását illetően. Vagyis a vállalat nem lehet csak egy jogi fikció, nem egyszerűen egy magánügylet, hanem a társadalom szerves része, egy közösség tagja, és mint ilyen, felelősséggel tartozik a közösség többi tagjáért. Ahogy Szent II. János Pál pápa mondja: az üzleti vállalkozások nem önmagukban álló, kizárólag önmagukért létező, egymástól független szervezetek. Az üzleti vállalkozások szorosan kapcsolódnak a társadalomhoz, amelyben működnek, és szolidaritással tartoznak ennek a közösségnek a tagjaiért (CA, 1991). Mindez azt is jelenti, hogy az üzleti tevékenységnek az egész társadalom javát, végső soron tehát a közjót kell szolgálnia (PP 23).

A KTT ugyanakkor nem vitatja a jogi keretek és a jogi szabályozás jelentőségét, de mint minden esetben, itt is hangsúlyozza, hogy erkölcsi tartalom nélkül a jog önmagában nem képes a társadalmi elvárások kikényszerítésére (Millon, 1993). Ebből kifolyólag a piacnak tulajdonított problémák sem szűkíthetők le a jogrendszer hibáira. Ahogy a korábban már hivatkozott Luigi Zingales (2015) is rámutatott, hiába vezettek be minden jelentősebb válságot követően a kormányzatok új intézményeket és jogszabályokat, hogy a jogrendszer segítségével kijavítsák a piac kudarcait, a válságok újra és újra megismétlődnek, vagyis a szabályozás önmagában nem elegendő a válság kockázatainak az eliminálására. A 2008-as pénzügyi és gazdasági válság kapcsán irányították rá a figyelmet a viselkedési közgazdaságtan jeles képviselői az erkölcs jelentőségére: „A kapzsiság és a korrupció is közrehatott a [2008-as] válság kialakulásában, de a kulcsszerepet az egyszerű emberi gyengeség játszotta” (Thaler és Sunstein, 2011, 260).

Ez nem személyes ügy, szigorúan üzlet!(?)

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 227 3

Menedzsment

Vajon üzleti vállalkozásnak tekinthető-e bármilyen tevékenység, amely komoly tőkebefektetés mellett, racionális döntéseket hozva, anyagi és egyéb kockázatot vállalva, hatékonyságra és nyereségességre törekszik? Független-e az üzleti vállalkozás fogalmi hatálya attól a tevékenységtől, amit a vállalkozás folytat, illetve azoktól az eszközöktől, amelyeket alkalmaz az üzleti haszon elérése érdekében? Ha egyes piaci szereplőknek gazdasági hatalmuk folytán meghatározó befolyása lehet a politikára és az igazságszolgáltatásra, akkor vajon tekinthetjük-e a jogszabályokat abszolút eszközöknek a társadalom erkölcsi normáinak kikényszerítésére a piaci tranzakciók során? Ha emberek sokaságáért, egy komoly méretű hálózatért egy személyben felel valaki, akkor milyen és mekkora felhatalmazást jelenhet ez a számára? Vajon egy üzleti vállalkozás tekintheti-e magát olyan (politikai) szereplőnek, akinek joga, sőt, kötelessége az általa képviselt közösség tagjai érdekében átalakítani a jogi, politikai, hatalmi viszonyokat? A marketingkommunikáció és médiabefolyás milyen mértékben használható fel az üzleti döntések és lépések – a tényleges indokoktól gyakran eltérő - legitimálására? Ha valamilyen lépés üzletileg indokolható, és nyereséget eredményez, akkor ez önmagában elegendő-e a döntés helyességének igazolására? Kell-e a piaci döntések során más, személyes, emberi, erkölcsi szempontokat is figyelembe venni, vagy olyan üzleten és jogrendszeren kívüli egyéb feltételt megfontolni, amely miatt akár a haszonról is le kell mondania a vállalkozásnak? Szétválasztható-e az ember személyes élete attól a valakitől, aki az üzleti életben döntéseket hoz és cselekszik? Más erkölcsi normák vonatkoznak-e a magánszemélyre és az üzletemberre? Van-e egy kizárólag az üzleti élet számára fenntartott erkölcsmentes zóna, egy ’moral safe space’, ahol az üzleti szereplőknek mint magánembereknek „nem ér a neve”? A könyv ezekre a kérdésekre keresi a választ.

Hivatkozás: https://mersz.hu/katona-ez-nem-szemelyes-ugy-szigoruan-uzlet//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero