Katona Klára

Ez nem személyes ügy, szigorúan üzlet!(?)

A vállalati célok lehetséges kombinációi és azok indokoltsága

2.3. Kinek az érdekeit kell képviselnie a vállalatnak a KTT szerint?

A KTT az érintettelmélet megközelítését fogadja el kiindulópontnak, amelyet számos enciklika is bizonyít. Szent II. János Pál pápa hangsúlyozza, hogy a vállalkozásoknak mindazok jólétét szolgálniuk kell, akikkel az üzleti tevékenységük során kapcsolatba kerülnek (CA 35). XVI. Benedek pápa még konkrétabban fogalmaz, amikor felsorolja mindazon érdekhordozókat, akikért a vállalat felelősséggel tartozik: „a munkavállalók, az ügyfelek, a különböző termelési elemek beszállítói, a referenciaközösség” (CiV 40. §). Következésképpen a vállalatvezetés nem törődhet csak a tulajdonosok érdekével, hanem minden érdekhordozót figyelembe kell vennie.

H. Alford és M. Naughton szerzőpáros a Menedzsment, ha számít a hit című munkájukban (2001, 68–71), amely a KTT elvei alapján elemzi a szóban forgó kérdést, az érdekhordozók figyelembevételét a csak a tulajdonosra vagy esetleg még a vállalatvezetésre koncentráló elméletekhez képest nagy előrelépésnek tekinti a közjó szolgálatának perspektívájából. Hiszen az érdekhordozókra épülő modell a vállalati célt a lehető legszélesebb társadalmi rétegek jólétére is kiterjeszti. Ugyanakkor Alford és Naughton kritikával is illeti ezt a megközelítést. Meglátásuk szerint ezek az elméletek is csak egy individualista álláspontot tükröznek, itt is minden egyes szereplő kizárólag a saját, önös érdekének a maximalizálására törekszik. Aquinói Szent Tamásra hivatkozva írják: „Egy részleges jót akaró ember akarata nem helyes, hacsak nem vonatkoztatja a közös jóra, mint célra” (Summa Theologica, I–II. 19).

A KTT két fontos elvéből, a szolidaritásból és a közjó szolgálatából egyaránt az vezethető le, hogy az üzleti vállalkozás a társadalom egészének érdekét kell hogy szem előtt tartsa. Ahogy Ferenc pápa és XVI. Benedek is megfogalmazza, az üzleti tevékenységet egyfajta nemes hivatásnak kell tekinteni, amelynek a feladata a közjó szolgálata (EG 189, 203), vagyis a közjó megteremtése az üzleti tevékenység megkerülhetetlen célja (CiV 21). Ha pedig az érdekek képviseletét kiterjesztjük a társadalom közös érdekére is, akkor megszűnik az éles határ az üzleti és a nem üzleti szervezetek között. A KTT megközelítésében, egészen konkrétan pedig XVI. Benedek pápa Caritas in Veritate enciklikájában leírtak szerint mindkét típusú szervezetnek úgy kell gazdaságosan, ha lehet, nyereségesen működnie, hogy végső célként az ember felemelkedését szolgálja.

Ez nem személyes ügy, szigorúan üzlet!(?)

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 227 3

Menedzsment

Vajon üzleti vállalkozásnak tekinthető-e bármilyen tevékenység, amely komoly tőkebefektetés mellett, racionális döntéseket hozva, anyagi és egyéb kockázatot vállalva, hatékonyságra és nyereségességre törekszik? Független-e az üzleti vállalkozás fogalmi hatálya attól a tevékenységtől, amit a vállalkozás folytat, illetve azoktól az eszközöktől, amelyeket alkalmaz az üzleti haszon elérése érdekében? Ha egyes piaci szereplőknek gazdasági hatalmuk folytán meghatározó befolyása lehet a politikára és az igazságszolgáltatásra, akkor vajon tekinthetjük-e a jogszabályokat abszolút eszközöknek a társadalom erkölcsi normáinak kikényszerítésére a piaci tranzakciók során? Ha emberek sokaságáért, egy komoly méretű hálózatért egy személyben felel valaki, akkor milyen és mekkora felhatalmazást jelenhet ez a számára? Vajon egy üzleti vállalkozás tekintheti-e magát olyan (politikai) szereplőnek, akinek joga, sőt, kötelessége az általa képviselt közösség tagjai érdekében átalakítani a jogi, politikai, hatalmi viszonyokat? A marketingkommunikáció és médiabefolyás milyen mértékben használható fel az üzleti döntések és lépések – a tényleges indokoktól gyakran eltérő - legitimálására? Ha valamilyen lépés üzletileg indokolható, és nyereséget eredményez, akkor ez önmagában elegendő-e a döntés helyességének igazolására? Kell-e a piaci döntések során más, személyes, emberi, erkölcsi szempontokat is figyelembe venni, vagy olyan üzleten és jogrendszeren kívüli egyéb feltételt megfontolni, amely miatt akár a haszonról is le kell mondania a vállalkozásnak? Szétválasztható-e az ember személyes élete attól a valakitől, aki az üzleti életben döntéseket hoz és cselekszik? Más erkölcsi normák vonatkoznak-e a magánszemélyre és az üzletemberre? Van-e egy kizárólag az üzleti élet számára fenntartott erkölcsmentes zóna, egy ’moral safe space’, ahol az üzleti szereplőknek mint magánembereknek „nem ér a neve”? A könyv ezekre a kérdésekre keresi a választ.

Hivatkozás: https://mersz.hu/katona-ez-nem-szemelyes-ugy-szigoruan-uzlet//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero