Katona Klára

Ez nem személyes ügy, szigorúan üzlet!(?)

A vállalati célok lehetséges kombinációi és azok indokoltsága

Bevezetés

Egy szervezet alapvető célja a szervezet tevékenységének irányultságát, végső soron létének értelmét fejezi ki. Ez a tágabb fogalmi kört érintő meghatározás Chikán Attilától származik (Chikán, 2021), amelyből egyértelműen következik, hogy az első és legfontosabb feladata egy szervezetnek, ezen belül a gazdasági tevékenységet végző szervezetnek is, hogy pontosan meg tudja határozni ezt az alapvető célt. A kérdés tehát lényegbevágó és megkerülhetetlen, ugyanakkor nem állítható, hogy a különböző vállalatelméletek a legfontosabb témaként jelölnék meg. Ronald Coase például még csak meg sem említi a vállalatelmélet három alapvető kérdése között, amelyek a következők: 1. Mi az oka a vállalat létezésének? 2. Mi határozza meg a határait? 3. Mi jellemzi belső szervezetét? (Coase, 1937, 386–405). Coase a vállalat létének okával foglalkozik ugyan, de ez nem tévesztendő össze a céllal, hiszen a vállalat alapításának hátteréről és motivációiról szól, miközben semmit sem mond a jövőbeli tervekről.

A gazdasági tevékenység célmeghatározása sokkal inkább gazdaságelméleti és/vagy filozófiai munkák kiemelt tárgyaként, közgazdasági-etikai viták csomópontjaként jelenik meg és kap hangsúlyt, mint vállalatelméleti értekezésekben. Nem teljesen meglepő, hogy az üzleti elméletek gyakran kerülik ezt a témát, miközben a társadalomelméletben, a politikai filozófiában és az etikában intenzív viták középpontjába került. Éppen alapvető, létértelmező jellege miatt a kérdés óhatatlanul is filozófiai, etikai válaszokat kényszerít ki. Ugyanakkor, mivel a szervezet, amelynek célját meg kell határoznunk, egy üzleti vállalkozás, a gazdasági észszerűség igazolása is nélkülözhetetlen eleme a vizsgálódásnak, ami pedig a gazdasági elemzés területe. Összességében tehát a szakmai polémia alapvetően a körül a kérdés körül forog, hogy a lehetséges célok vagy célkombinációk közül mi az, ami gazdaságilag, etikailag és társadalmilag is elfogadható.

A célmeghatározás azonban nem független attól sem, hogy magára az üzleti vállalkozásra hogyan tekintünk. Eldöntendő kérdés például az, hogy a vállalatot mint szervezetet önálló cselekvőként értelmezzük-e, avagy több cselekvő együttesének, akiknek érdekei, jogai és kötelezettségei közösen fogják meghatározni, hogy milyen irányba mozdul el a vállalat. McGuire (1971) osztályozása szerint megkülönböztethetünk úgynevezett holisztikus szemléletű vállalatfelfogást, amely a vállalatot önálló entitásként, önmagában felelősségre vonható morális cselekvőként (moral agent) azonosítja. Az elméletek egy másik csoportja szerint azonban a különböző egyéni érdekek bizonyos kombinációja határozza meg a vállalat tevékenységét és a szervezet végső célját. Az azonosított szereplők milyenségétől és számától függően további alcsoportok alakíthatók ki. El kell döntenünk például, hogy a tulajdonosokat vagy a menedzsmentet tekinthetjük-e ilyen kiemelt érdekcsoportnak. Régóta folyik ugyanis a vita arról, hogy a vállalat igazi képviselője, jogainak és kötelezettségeinek hordozója kizárólag a tulajdonos-e (Friedman, 1970), avagy ellenkezőleg, ezekkel az attribútumokkal éppen a vállalat menedzsmentje ruházható-e fel (Jensen és Meckling, 1976; Hart és Moore, 1991; Donaldson és Davis, 1991). Más elméletek szerint e jogok gyakorlása kiterjeszthető mindazokra a szereplőkre is, akik így vagy úgy kapcsolatban állnak a vállalattal, akiket a vállalat működése érint, vagy akiknek hatása van a vállalatra, ahogyan azt az érdekhordozók fogalma értelmezi (Freeman, 1984). A vállalathoz ilyen-olyan módon kapcsolódó érdekhordozók közül külön kiemelhetjük azokat, akik szerződésben meghatározott jogokkal és kötelezettségekkel bírnak, megkülönböztetve azoktól, akik nem rendelkeznek ilyen jogosítványokkal. Ők egyaránt lehetnek belső és külső szerződéses partnerei is a vállalatnak (Coase, 1937). A figyelembe vehető érdekhordozók legtágabb körét az a felfogás képviseli, amely minden, a vállalat működése által érintett személyt és azokat is, akik a vállalatra hatással vannak, ebben a minőségében számba vesz, és számonkérhetőnek is tart (Hasnas, 2012).

A célmeghatározók esetleges körére és potenciális együttműködésére kihatással van az üzleti vállalkozás mérete is. A fentiekben röviden felvázolt sokszínű és eltérő érdekű célmeghatározói kör elsősorban a nagyvállalatok működési feltételeit tükrözi vissza. Ez nem véletlen, hiszen a témához kapcsolódó szakirodalom, a nagyvállalatok kiemelkedő gazdasági jelentőségéből kiindulva, elsősorban vagy kizárólag a nagyvállalatokkal, illetve azok céljaival foglalkozik. Pedig nyilvánvaló, hogy a kis- és középvállalatok (KKV) – amelyek számukat tekintve alapvetően meghatározó vállalati formák az egész világon – lényegesen eltérnek a nagyvállalatoktól, például a szervezeti jellemzőikben, a magatartási elveikben vagy éppen a gazdasági, társadalmi szerepvállalásukban (Wickert, 2016). Így a KKV-k esetében a nagyvállalatokhoz viszonyítva jóval kevesebb érdekhordozóval kell számolnunk, akik között gyakran szoros és informális kapcsolatok alakulnak ki, amelyek segíthetik az együttműködést, az érdekek összeegyeztetését és végső soron a közös cél kialakításának folyamatát is leegyszerűsítik.

Nem függetlenül a célmeghatározók számától különbséget kell tennünk aszerint is, hogy a vállalat egyedüli célt tűz-e ki maga elé, vagy vannak más, alárendelt, illetve egyenrangú célkitűzései is. Ennek alapján a vállalatelméletek besorolhatók egycélú, illetve többcélú típusokba (Pies et al., 2021).

Az érdekhordozók és a vállalati célok száma hatással van arra is, hogy mennyire ambiciózus szintet kíván elérni a vállalat. Egy cselekvő és egy cél esetében általában az eredmény maximalizálását jelölik meg célként a vállalatelméletek. A többszereplős vállalati modellek, illetve a hozzájuk kapcsolódó sokrétű, gyakran divergáló célok megjelenése ugyanakkor szükségessé tette a szerényebb eredményekre való törekvést, a kielégítő aspirációs szint megfogalmazását a célok összehangolásakor (Simon, 1955).

A célmeghatározók és a célok körét tekintve a megközelítések kiindulópontja az Adam Smith 1776-os A nemzetek gazdagsága című korszakalkotó művéből eredeztethető standard mikroökonómiai koncepció (Chikán, 2021, 77). E koncepció szerint a vállalatnak egyetlen érdeke és egyetlen célja van, ami nem más, mint az üzleti önérdek, azaz a profit maximalizálása és a vállalat hosszú távú értékének növelése. Ez a megközelítés mit sem veszített érvényességéből az osztrák közgazdasági iskola hívei és a chicagói iskola teoretikusai körében, és ma is a leginkább elfogadott koncepció. A Baumol (1959) által kidolgozott bevételmaximalizálási, illetve a Marris (1964) által képviselt növekedésmaximalizálási célok is ennek az elgondolásnak a továbbfejlesztett verziói. Sőt, kijelenthetjük, hogy ez az a cél, ami gyakorlatilag minden vállalatelméletben valamilyen formában fellelhető. Nem túlzás tehát azt állítani, hogy a nyereségmaximalizálás tekinthető a vállalat standard közgazdasági nézet szerinti céljának.

Ugyanakkor hosszú történeti múltra tekintenek vissza azok az elméletek is, amelyek felismerték a tulajdonosok önérdeke által diktált egyéni profit-, vállalati értékmaximalizálási cél lehetséges alternatíváit is. Ezek az elméletek figyelembe veszik a tulajdonosokon kívül mások, a vállalati vezetők, a dolgozók, a partnerek, a különböző helyi társadalmi csoportok vagy a társadalom egészének érdekeit is. Az alternatív célok nemcsak a profitmaximalizálás elméleti kihívásaként jelentek meg a 20. században, hanem már egészen a kezdetekkor gyakorlati követelményként, jogszabályba foglalva is számolnia kellett velük a vállalatoknak. David Korten elhíresült művében (When Corporations Rule the World) mutat rá arra az érdekes tényre, hogy Észak-Amerikában 1855-ig minden egyes bejegyzett céggel szemben szigorú jogszabályi elvárásként fogalmazódott meg a közösség javának a szolgálata. Ennek betartását a működési engedélyt kiadó állami hatóság rendszeresen ellenőrizte, és ha a cég nem tett eleget ennek az elvárásnak, akkor a működési engedélyét visszavonták. Az 1865-ös polgárháborút követően azonban az egyre jobban megerősödő vállalatok lobbitevékenységüknek és jelentős gazdasági hatalmuknak köszönhetően elérték, hogy ez az elvárás többé ne jelentsen akadályt a vállalatok működésének folytatásában. Elfogadottá vált az a megközelítés, hogy a vállalat a közösség javát a nagyobb termeléssel és nyereségességgel szolgálja leginkább, egyéb kötelezettsége nincs a társadalommal szemben, működési engedélyét ilyen alapon tehát visszavonni nem lehetett többé (Korten, 1996, 61–71).

A 20. század elején azonban újból felmerült a kérdés: melyik megközelítés érvényes és elfogadható a gazdasági, etikai és társadalmi értékek fényében: a kizárólag az üzleti önérdekre összpontosító, vagy a társadalmi jóléthez tudatosan hozzájáruló másik megközelítés. Ez a máig le nem zárult dilemma hívta életre a vállalati társadalmi felelősségvállalási modellek különböző verzióit.

Jelen kötet központi célkitűzése annak vizsgálata, hogy a vállalatok – figyelembe véve minden fontos működési jellemzőjüket – a tulajdonosaik nyereségének maximalizálásán túl hozzájárulhatnak-e, illetve hozzá kell-e járulniuk a társadalom más (esetleg helyi) csoportjainak vagy a társadalom egészének jólétéhez; hogy az elvárt gazdasági és társadalmi eredmények normatív módon kimutathatók-e és a gyakorlatban megvalósíthatók-e, és hogy ezek a lehetséges célok egyáltalán összeegyeztethetők-e egymással.

A könyv e fentebb vázolt célkitűzését az alábbi szerkezetben és tartalommal kívánja elérni. A bevezetőt követő I. fejezet, habár még csak nem is érinti a könyv központi kérdését, magát a vállalati cél témakörét, mégis meghatározó jelentősége van a későbbi fejezetek megértésében. Ebben az I. fejezetben fogom ugyanis elemezni mindazokat a körülményeket és feltételeket, amelyek az üzleti tevékenységre, így a vállalati célra is komoly befolyással lehetnek. Ennek keretében több kérdésre is igyekszem majd választ találni: Hogyan kapcsolódik a vállalat a társadalom többi szereplőjéhez? Milyen piaci, társadalmi, jogi környezetben működik a vállalat? A vállalat milyen jogi formában, milyen működési feltételek mellett folytatja tevékenységét? Mennyiben módosíthatják a vizsgálódás tárgyát a vállalat különféle jellemző paraméterei, mint például a mérete, a nemzetisége vagy nemzetközisége, illetve a nyereségorientációja?

A II. fejezet elmélettörténeti áttekintés segítségével választ keres arra a kérdésre, hogy ki képviseli a vállalatot, illetve kit képviselhet a vállalat, vagyis számba veszi mindazokat a lehetséges célmeghatározókat, akiknek az érdekei végső soron eldöntik a vállalat sorsát. Ezzel párhuzamosan a fejezet a lehetséges vállalati célkombinációkat, a nyereséghez és a közjóhoz való viszonyt is elemzi. A lehetséges vállalati célokat olyan módon mutatja be, hogy egy ív húzható a tisztán nyereség- és értékmaximalizáló vállalatokkal kezdve a nyereséget és a közjót szolgáló célrendszereken át eljutva a tisztán társadalmi hasznosságra törekvő szervezetekig. Ennek megfelelően a fejezetek az egyszereplős, nyereségmaximalizáló elméletekkel kezdődnek, ahol a vállalati célt az egységesnek tekintett szervezet, illetve egy cselekvő határozza meg. Ezt követően a kétszereplős modellek kerülnek bemutatásra, ahol a tulajdonos mellett egy eltérő érdekű szereplő jelenik meg a vállalati döntéshozatalban, maga a vállalati vezető, aki a vállalati célok meghatározásának új szempontokat adhat. A lehetséges célmeghatározók és vállalati célok számának további növelése pedig végül elvezet a társadalom egészének érdekérvényesítése, vagyis a közjó vállalati célrendszerbe való beépítéséig. A II. fejezet kiemelt jelentőséget tulajdonít a társadalom egészének érdekeit is figyelembe vevő elméleteknek, különös tekintettel a lehetséges politikai szerepvállalás újszerű vállalatfelfogására. Más, a leírt koncepcióban nem elhelyezhető elképzeléseket vagy elméleteket, legyenek bármennyire közismertek is, a fejezet nem tárgyal. A II. fejezet ugyanakkor nemcsak beazonosítja a jelentős közgazdasági elméletek vállalati definícióit, hanem minden megközelítés érvényességét elvi és gyakorlati szempontból is elemzi, leginkább arra figyelve, hogy a vizsgálódás során az elmélet önmagával szemben támasztott követelményeinek helyességét vagy helytelenségét ellenőrizze.

A tanulmány utolsó, III. fejezete a vállalati cél korábban bemutatott állításainak lehetséges etikai megközelítését ismerteti. A fejezet egy konkrét értékrendszerrel veti össze a bemutatott megközelítések várakozásait, mégpedig a lehetséges etikai magyarázatok közül egyet, a katolikus egyház társadalmi tanításának (KTT) elveit kiemelve. Ebből kifolyólag ebben a fejezetben egy rövid ismertetőt kapunk a KTT gazdaságot, üzleti működést érintő megállapításairól is. A KTT tanításait felhasználva ebben a fejezetben újra kritikai elemzés tárgyává teszem a vállalati célok korábban már ismertetett rendszerét.

A könyv összegző, záró gondolataiban kísérletet teszek arra, hogy az előszóban megfogalmazott kérdésekre választ adjak, új megközelítésbe helyezve az üzleti vállalkozás célját úgy, hogy figyelembe veszem a tanulmány következtetéseit és alkalmazom a katolikus egyház társadalmi tanítását.

Ez nem személyes ügy, szigorúan üzlet!(?)

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 227 3

Menedzsment

Vajon üzleti vállalkozásnak tekinthető-e bármilyen tevékenység, amely komoly tőkebefektetés mellett, racionális döntéseket hozva, anyagi és egyéb kockázatot vállalva, hatékonyságra és nyereségességre törekszik? Független-e az üzleti vállalkozás fogalmi hatálya attól a tevékenységtől, amit a vállalkozás folytat, illetve azoktól az eszközöktől, amelyeket alkalmaz az üzleti haszon elérése érdekében? Ha egyes piaci szereplőknek gazdasági hatalmuk folytán meghatározó befolyása lehet a politikára és az igazságszolgáltatásra, akkor vajon tekinthetjük-e a jogszabályokat abszolút eszközöknek a társadalom erkölcsi normáinak kikényszerítésére a piaci tranzakciók során? Ha emberek sokaságáért, egy komoly méretű hálózatért egy személyben felel valaki, akkor milyen és mekkora felhatalmazást jelenhet ez a számára? Vajon egy üzleti vállalkozás tekintheti-e magát olyan (politikai) szereplőnek, akinek joga, sőt, kötelessége az általa képviselt közösség tagjai érdekében átalakítani a jogi, politikai, hatalmi viszonyokat? A marketingkommunikáció és médiabefolyás milyen mértékben használható fel az üzleti döntések és lépések – a tényleges indokoktól gyakran eltérő - legitimálására? Ha valamilyen lépés üzletileg indokolható, és nyereséget eredményez, akkor ez önmagában elegendő-e a döntés helyességének igazolására? Kell-e a piaci döntések során más, személyes, emberi, erkölcsi szempontokat is figyelembe venni, vagy olyan üzleten és jogrendszeren kívüli egyéb feltételt megfontolni, amely miatt akár a haszonról is le kell mondania a vállalkozásnak? Szétválasztható-e az ember személyes élete attól a valakitől, aki az üzleti életben döntéseket hoz és cselekszik? Más erkölcsi normák vonatkoznak-e a magánszemélyre és az üzletemberre? Van-e egy kizárólag az üzleti élet számára fenntartott erkölcsmentes zóna, egy ’moral safe space’, ahol az üzleti szereplőknek mint magánembereknek „nem ér a neve”? A könyv ezekre a kérdésekre keresi a választ.

Hivatkozás: https://mersz.hu/katona-ez-nem-szemelyes-ugy-szigoruan-uzlet//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero