Erdődi Ferenc, Gergely Pál, Vereb György

Általános és bioszervetlen kémia


A víz keménysége

A víz keménységét az oldott Ca2+- és Mg2+-ionok okozzák. A kemény víz melegítése a kazánokban, ill. forralása során konyhai edényeken szilárd bevonat (kazánkő vagy vízkő) képződik. A víz keménységét okozó ionok hatására a szappan a kemény vízben kicsapódik. Ezért az ipari és háztartási felhasználás során a víz keménysége számos gyakorlati problémát okoz.
A vízkeménység jellege attól függ, hogy a Ca2+ és Mg2+ mellett milyen anionok vannak jelen a vízben. Megkülönböztetünk változó és állandó keménységet. A változó keménységet a fémionok hidrogénkarbońátjai, elsősorban a Ca(HCO3)2 és Mg(HCO3)2 okozzák. A változó keménység a víz forralásával megszüntethető, mivel a forralás hatására a vízból CO2 távozik, a hidrogénkarbonátok oldhatatlan karbonát csapadékká (vízkő, kazánkő) alakulnak át:
 
 
A víz állandó keménysége a nem -hoz „kötődő” Ca2+- és Mg2+-ionoknak tulajdonítható. A víz állandó keménysége forralással nem szüntethető meg, bár a víz állandó keménysége, ha a koncentrációja magas, hozzájárul a változó keménység megszüntetésekor kialakuló csapadékképződéshez, mivel a CaSO4 oldhatósága a hőmérséklet növelésével szintén csökken. A vízkeménységet okozó ionok eltávolítását vízlágyításnak nevezzük.
A vízlágyítás során a vízkeménység csökkentése különböző módszerekkel érhető el:
  1. Ca2+- és Mg2+-ionokat olyan anyagokkal reagáltatjuk, amelyekkel csapadékot képeznek és így ülepítéssel a vízből eltávolíthatók. Ez a vízlágyítás hagyományos módja. Csapadékképzőreagensként a szóda (Na2CO3 · 10 H2O) vagy a trisó (Na3PO4) használatos. A fémionok ilyenkor oldhatatlan karbonát vagy foszfát csapadékot alkotnak.
  2. A fémionokat megfelelő komplexképzővel olyan oldható vegyületekké alakítjuk át, amelyben a fémionok erősen kötődnek, megakadályozva ezzel a fémionoknak a szappanokat és egyéb detergenseket kicsapó hatását. A modern szintetikus mosószerek ilyen komplexképző adalékanyagokat tartalmaznak.
  3. Az ionok eltávolítása ioncserélő anyagokkal is történhet. Ilyenkor a vizet természetes ioncserélő anyagon (pl. zeolit) vagy mesterségesen előállított ioncserélő gyantán (szintetikus szerves polimerek) bocsátják át.
 
A zeolit kémiailag nátrium-alumínium-szilikát, amelynek háromdimenziós szerkezete úgy alakul ki, hogy negatív töltésű alumínium-szilikát-anionokhoz pozitív töltésű nátriumionok kötődnek ellenionként. Amikor kemény vizet áramoltatnak keresztül zeolit oszlopon, akkor a Ca2+ és Mg2+-ionok kicserélődnek Na+-ionokra, és ezzel jelentősen csökken a vízkeménységet okozó ionok mennyisége az oszlopról eltávozó vízben. A zeolit tömény NaCl-oldattal regenerálható, és a vízlágyítás többször is megismételhető a Ca2+ és Mg2+ teljes eltávolításáig.
Az ioncserélő gyantákkal hatásosabb vízlágyítás érhető el mint a zeolittal, továbbá anion- és kationcserélő egymás utáni alkalmazása lehetővé teszi a víz ionmentesítését is. Az ioncserélők szilárd mátrixa általában hosszúláncú szénhidrogénekből áll, amelyekhez a kationcserélőknél negatív töltésű funkciós csoportot (–S), az anioncserélőknél pozitív töltésű (pl. –N+R3) csoportokat kapcsoltak kovalens kötéssel.
Ha ionmentes vizet akarnak előállítani, akkor a kationcserélő ellenionjaként H+-t, az anioncserélő ellenionjaként OH-t alkalmaznak. Így a vízben lévő kationok és anionok H+-ra és OH-ra cserélhetők, amelyek a víz alkotórészei. kation.
A jelenleg forgalomban lévő berendezések a víz ionmentesítésére és tisztítására alkalmas különböző módszerek kombinációjával állítanak elő analitikai tisztaságú vizet csapvízből. Először a vízben lévő oldhatatlan szennyeződéseket szűréssel távolítják el, ami általában aktívszenes adszorpción alapul. Ez az előszűrés alkalmas a víz klórtartalmánaka csökkentésére is. A második lépésben fordított ozmózist (vö. 105. oldal) alkalmaznak, ami eltávolítja az ionok 95-99%-át és a 100 daltonnál nagyobb molekulatömegű szerves szennyeződések 99%-át. A tisztítás harmadik lépésében a maradék ionokat kevertágyas, és anioncserélőt egyaránt tartalmazó ioncserélőn kötik meg. Az ioncserélő mátrixot elektrodialízissel regenerálják, amelynek során a kötődő ionokat elektromos áram hatására kation- és anionszelektív membránon keresztül távolítják el a rendszerből. Az elektrodialízissel történő regenerálás előnye, hogy lehetővé teszi a víztisztító folyamatos működését az ioncserélő gyanták kémiai regenerálása és a gyantát tartalmazó patronok gyakori cseréje nélkül. Az így előállított víz alkalmas a legtöbb kémiai és biokémiai kísérlet céljaira. A víztisztító azonban gyakran kiegészül egy ún. ultraszűrővel a vízben lévő makromolekulák és pirogén anyagok eltávolítására. Ezzel ún. ultratisztaságú víz állítható elő, ami a legmagasabb szintű tisztasági követelményeket is kielégíti és felhasználható sejtbiológiai kísérletekben is (pl. szövettenyésztés és molekuláris biológia).
 

Általános és bioszervetlen kémia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 705 1

A könyv feladata, hogy az orvostudományt, gyógyszerésztudományt és biológiát választó egyetemi szak hallgatóit és e téma iránt érdeklődőket megismertesse egyrészt a kémia tudomány alapjaival, az általános kémiával, másrészt a fémek és nemfémes elemek biológiai szerepével, a bioszervetlen kémiával vagy másképp, szervetlen biokémiával.

Hivatkozás: https://mersz.hu/erdoddi-gergely-vereb-altalanos-es-bioszervetlen-kemia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave