Erdődi Ferenc, Gergely Pál, Vereb György

Általános és bioszervetlen kémia


Savak és bázisok erőssége

A Brønsted–Lowry-féle sav-bázis elmélet szerint a savak és bázisok erősségét azok protonkötő képessége szabja meg. Az erős savak könnyen adnak le protont. Ezzel szemben az erős bázisok nagy protonkötő képességgel rendelkeznek. A fenti definícióból következik, hogy az erős savakból proton leadással gyenge konjugált bázis, az erős bázisból protonfelvétellel gyenge konjugált sav képződik (32. táblázat).
 
32. táblázat. Konjugált sav-bázis párok erőssége
 
A savak és bázisok relatív erőssége szabja meg azt, hogy egy adott sav–bázis reakcióban a kiindulási sav és bázis teljesen átalakul a megfelelő konjugált savvá, ill. bázissá, vagy a reakció egyensúlyra vezet, azaz a keletkező konjugált sav–bázis pár mellett a kiindulási sav és bázis egy része szintén megtalálható a reakcióelegyben. Gyakorlati szempontból a legnagyobb jelentőségű a savak és bázisok vizes közegben mutatott relatív erősségének az összehasonlítása. A savak és bázisok vizes oldatainak abszolút erősségét a disszociációs egyensúlyok segítségével hasonlíthatjuk össze (ld. kémiai egyensúlyokat).
A 32. táblázatban a H2O felett lévő ionok (pl. , Cl–) protonkötő képessége jóval kisebb, mint a H2O-é, ezért ezek az ionok gyengébb bázisok, mint a H2O. Következésképpen ha az ezeknek az ionoknak megfelelő konjugált savakat (HNO3, HCl stb.) vízben oldjuk, a savak ionizációja gyakorlatilag teljesen lejátszódik. Például:
 
HCl(g)+ H2O(l) → H3O+ + Cl–
vagy
HNO3(l) + H2O(l) → H3O+ +
 
Ezért a 32. táblázatban a H3O+ felett lévő savak erős savak, az ezeknek megfelelő konjugált bázisok pedig gyenge bázisok.
A 32. táblázatban a H3O+ alatt lévő bázisok (pl. F–, CN–) a H2O-nél erősebb bázisok, az ezeknek megfelelő konjugált savak (pl. HF, HCN) pedig a H3O+-nál gyengébb savak. Vizes oldatukban a kiindulási savak és bázisok, valamint a keletkező savak és bázisok között a relatív sav-, ill. báziserősségeknek megfelelő egyensúly alakul ki:
 
HF(l) + H2O(l) F– + H3O+
HCN(g) + H2O(l) CN– + H3O+
 
Ez az oka, hogy a gyenge savak vizes oldatban csak részlegesen disszociálnak, a disszociációfokot a sav konjugált bázisa és a H2O közötti báziserősség viszonya szabja meg.
A 32. táblázatban az OH– alatt felsorolt anionok a OH–-nál erősebb bázisok. Ezért ezen ionok vízzel való reakciója a víz protonjainak megkötését eredményezi:
 
H2O(l) + → OH– + NH3(g)
H2O(l) + H– → OH– + H2(g)
 
A 32. táblázatban az OH– felett, de a H2O alatt felsorolt bázisok az OH–-nál gyengébb, de a H2O-nál erősebb bázisok. Ezért ezek a bázisok és a H2O között az alábbi reakciók játszódnak le (ha H3O+ nincs feleslegben):
 
H2O(l) + F– OH– + HF(l)
H2O(l) + CN– OH– + HCN(g)
 
A fenti reakciók magyarázatot szolgáltatnak arra a jelenségre, hogy a gyenge savak (HF, HCN) jól disszociáló sóinak (pl. NaF, KF) oldása vízben növeli a OH– koncentrációját a H3O+-hoz képest. Ezzel szemben a gyenge bázisokból képződő sók (pl. NH4Cl) kationkomponense () vizes oldatban növeli a H3O+ koncentrációját az OH– koncentrációjához képest, az alábbi reakció szerint:
 
+ H2O(l) NH3(g) + H3O+
 

Általános és bioszervetlen kémia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 705 1

A könyv feladata, hogy az orvostudományt, gyógyszerésztudományt és biológiát választó egyetemi szak hallgatóit és e téma iránt érdeklődőket megismertesse egyrészt a kémia tudomány alapjaival, az általános kémiával, másrészt a fémek és nemfémes elemek biológiai szerepével, a bioszervetlen kémiával vagy másképp, szervetlen biokémiával.

Hivatkozás: https://mersz.hu/erdoddi-gergely-vereb-altalanos-es-bioszervetlen-kemia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave