Erdődi Ferenc, Gergely Pál, Vereb György

Általános és bioszervetlen kémia


Az egyensúlyi állandó alkalmazása

A gázfázisban lejátszódó kémiai folyamatokra az egyensúlyi állandó kétféleképpen is megadható: az egyensúlyi gázelegy alkotórészeinek koncentrációival (Kp), ill. parciális nyomásukkal (Kc). A kétféle lehetőség szemléltetésére a kénsavgyártás egyik fontos lépését, a SO3(g) képződését használjuk fel:
 
2 SO2(g) + O2(g) 2 SO3(g).
 
A folyamatra jellemző Kc 1000 K hőmérsékleten:
 
 
Az ideális gáztörvényt leíró összefüggés, PV=nRT felhasználásával kifejezhetjük a gázok koncentrációját.
 
 
Behelyettesítve a Kc-t leíró egyenletbe a következő összefüggéshez jutunk:
 
RT .
 
Az egyensúlyi nyomásokkal kifejezett hányadost Kp-vel helyettesítve a Kc és Kp közötti összefüggéshez jutunk:
 
Kc = KpRT .
 
A nyomásokkal kifejezett egyensúlyi állandó (Kp) tehát kiszámítható a koncentrációkkal megadott egyensúlyi állandó értékéből. Már utaltunk arra, hogy az egyensúlyi állandót általában egység nélküli számmal adják meg. A Kc és Kp átszámításánál azonban a koncentrációt célszerű mol/dm3-ben és a nyomást Pa-ban megadni. A fenti példában T=1000 K és R=8,314-103 dm3 Pa mol–1 K–1, ezért
 
Kp = Kc/RT 280/(8,314 · 103 · 1000) =3,4·10–5.
 
A fenti összefüggés általánosítható:
 
 
ahol a reakcióegyenletben található gázállapotú anyagok sztöchiometriai együtthatóinak különbsége. Ennek megfelelően
 
 
ami SO2 oxidációjában –1-nek adódik.
 
Példa
A metil-alkohol ipari előállítása az alábbi kémiai egyensúlyon alapul:
 
CO(g) + 2 H2(g) CH3OH(g).
 
Az egyensúlyra jellemző egyensúlyi koncentrációk 700 K hőmérsékleten: [H2] = 0,072 mol/dm3, [CO] = 0,020 mol/dm3 és [CH3OH] = 0,030 mol/dm3. Számítsuk ki a Kc és Kp értékeit ezen a hőmérsékleten!
A Kc értéke az egyensúlyi koncentrációkból közvetlenül számolható:
 
 
A Kp számításához meg kell határoznunk a értékét:
 
 
Ennek megfelelően:
 
 
A folyadékfázisban (pl. vizes oldatokban) végbemenő kémiai folyamatok is homogén egyensúlyokkal írhatók le és az egyensúlyi elegy összetevőinek koncentrációiból számítható a Kc értéke.
Heterogén egyensúlyokban a reagáló anyagok és a termékek nem azonos fázisban vannak. Pl. a folyadék–szilárd és a szilárd–gáz egyensúlyokban a szilárd fázisban található anyag koncentrációja nem változik. Ezért csak a második fázisban lejátszódó folyamat jellemezhető a megfelelő egyensúlyi koncentrációkkal. Az ezüst-szulfid oldódási egyensúlyát már korábban bemutattuk:
 
Ag2S(s) 2 Ag+ +S2–
 
A fenti heterogén egyensúly Kc kifejezésében csak a folyadékfázis egyensúlyi ionkoncentrációi szerepelnek:
 
 
A kalcium-karbonát termikus disszociációját kifejező heterogén egyensúly
 
CaCO3(s) CaO(s) +CO2(g),
 
kétféle egyensúlyi állandóval is jellemezhető:
 
 
A fenti két kifejezés azt mutatja, hogy csak a szén-dioxid koncentrációjától, ill. nyomásától függ az egyensúly egy adott hőmérsékleten, amennyiben a szilárd CaCO3 és CaO is jelen van.
A K számértéke utal az egyensúlyi állapotra: ha K>1, a termékek képződési irányába, ha K<1, a reagáló anyagok irányába tolódik el az egyensúly. A kémiai egyensúly mindkét irányból elérhető, pl. a szilárd Ag2S oldása vízben Ag+-t és S2–-t szolgáltat, míg Ag+ és S2– reakciójában Ag2S csapadék keletkezik.
A nem egyensúlyi reakcióelegyek jellemzésére a reakcióhányadost (Qc) használjuk. Formailag hasonlít a Kc kifejezésére, azonban a Qc értékében szereplő koncentrációk nem egyensúlyi koncentrációknak felelnek meg. A Qc és Kc közötti összefüggés szemléltetésére tekintsük az alábbi általános kémiai reakciót:
 
aA + bB = cC + dD ,
 
ami egy tetszés szerinti állapotban
 
 
reakcióhányadossal jellemezhető. A folyamat lejátszódását az egyensúlyig a Qc és Kc viszonya határozza meg.
1. Qc < Kc esetén a reagáló anyagok koncentrációja csökken és a termékek koncentrációja növekszik az egyensúly eléréséig, a reakció a felső nyíl irányába játszódik le.
2. Qc > Kc esetén a termékek koncentrációja csökken és a reaktánsok koncentrációja növekszik az egyensúlyig vezető folyamatban, a reakció az alsó nyíl irányába halad.
3. Qc = Kc. a kémiai egyensúlyra jellemző feltétel, a reakcióhányados értéke az egyensúlyi elegynek megfelelő összetételre utal.
 
Példa
Az iparban „vízgáz”-reakcióval állítanak elő hidrogéngázt:
 
CO(g) + H2O(g) CO2(g)+H2(g).
 
A gázfázisú reakcióra jellemző Kc=1,00 (T=1000 K hőmérsékleten). Mi történik a 2 mol/dm3 CO, 2 mol/dm3 H2O, 1 mol/dm3 CO2 és 1 mol/dm3 H2 összetételű gázelegyben 1000 K hőmérsékleten?
A reakcióelegy összetételéből a Qc kiszámítható:
 
 
Mivel a Qc < Kc, ezért a reakció a felső nyíl irányába játszódik le. Ennek megfelelően a CO és H2O koncentrációja kisebb, míga CO2 és H2 koncentrációja nagyobb lesz az egyensúlyban.
 

Általános és bioszervetlen kémia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 705 1

A könyv feladata, hogy az orvostudományt, gyógyszerésztudományt és biológiát választó egyetemi szak hallgatóit és e téma iránt érdeklődőket megismertesse egyrészt a kémia tudomány alapjaival, az általános kémiával, másrészt a fémek és nemfémes elemek biológiai szerepével, a bioszervetlen kémiával vagy másképp, szervetlen biokémiával.

Hivatkozás: https://mersz.hu/erdoddi-gergely-vereb-altalanos-es-bioszervetlen-kemia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave