Erdődi Ferenc, Gergely Pál, Vereb György

Általános és bioszervetlen kémia


Elektrolitok oldhatósága és az oldhatósági szorzat

A különböző típusú oldatokkal és alapvető tulajdonságaikkal már foglalkoztunk. Az elektrolitok oldhatósága nem más, mint a telített oldat koncentrációja egy adott hőmérsékleten. Az oldhatóság egysége g/dm3, ill. mol/dm3, ez utóbbi esetben moláris oldhatóságról beszélünk. Vizes oldatokban a telítés azt a dinamikus egyensúlyi állapotot jelöli, amikor az oldat koncentrációja már tovább nem növelhető, időegységenként ugyanannyi mól elektrolit oldódik, ill. válik ki.
Ha ionkristályt oldunk vízben, az oldatban ionok találhatók. Pl. szilárd ezüst-klorid oldása során a következő heterogén egyensúly alakul ki:
 
AgCl(s) Ag++ Cl
 
A fenti egyensúly akkor is kialakul, ha Ag+ oldatát (pl. AgNO3) összekeverjük Cl oldatával (pl. NaCl), csak a folyamat most a termékek irányából indul el. A kémiai egyensúly – mint a fejezet elején láttuk – mindkét oldalról elérhető. A reakció lejátszódásának mértékét mindkét esetben az AgCl oldhatósága határozza meg az adott hőmérsékleten. A folyamat egyensúlyi állandója:
 
Kc=L=[Ag+][CI]
 
a kevésbé oldódó ionkristályos anyagokra jellemző L oldhatósági szorzattal azonos.
Néhány só jellemző oldhatósági szorzatát gyűjtöttük össze a 39. táblázatban.
 
39. táblázat.
Vegyület
L
AgCl
1,8 · 10–10
Ag2CrO4
1,1 · 10–12
AgBr
4,9 · 10–13
Agl
7,9 · 10–17
AlPO4
5,8 · 10–19
Al(OH)3
1,6 · 10–32
BaCO3
8,1 · 10–9
BaSO4
1,7 · 10–10
CaSO4
2,3 · 10–4
CaCO3
8,7 · 10–9
Ca3(PO4)2
1,0 · 10–26
FeCO3
2,1 · 10–11
FeS
1,3 · 10–17
Fe(OH)3
1,1 · 10–36
Hg2Cl2
2,0 · 10–18
Hg2I2
1,2 · 10–28
PbCI2
2,0 · 10–5
PbSO4
1,1 · 10–8
PbI2
7,1 · 10–9
PbS
2,3 · 10–27
Zn(OH)2
1,2 · 10–17
ZnS
2,5 · 10–24
 
Az oldhatóság és az oldhatósági sz;orzat bár összefüggő, de nem azonos kémiai fogalmak. A molárisoldhatóság a telített oldatban az ionok egyensúlyi koncentrációjával egyenlő adott hőmérsékleten. Pl. legyen x a BaSO4 moláris oldhatósága. Az oldási folyamat egyensúlyából látható
 
BaSO4(s)
Ba2+ +
 
x
x
 
hogy a [Ba2+] = [] = x, vagyis az ionkoncentrációk azonosak a moláris oldhatósággal. Értékükből számítható a BaSO4 oldhatósági szorzata:
 
L = [Ba2+] [] = x · x=x2 .
 
Az Al(OH)3 moláris oldhatósága legyen x, az oldás egyensúlyi állapotában
 
Al(OH)3(s)
Al3+ +
 
x
3x
 
a sztöchiometriai aránynak megfelelően háromszor több lesz a [OH], mint az [Al3+]. Így az Al(OH)3 oldhatósági szorzata:
 
L = [Al3+] [OH]3 = x · (3x)3 = 27x4 .
 
Ezért az oldhatósági szorzatok igen eltérő értékei nagyon hasonló oldhatóságokat jelenthetnek és fordítva. Pl. , (l. 39. táblázat), ugyanakkor oldhatóságuk 25 °C-on 0,067 g/dm3 a FeCO3-ra és 0,02 g/dm3 a Ca3 (PO4)2-га.
 
Példa
Az ezüst-jodid oldhatósága 25 °C-on 2,1 · 10–3 g/dm3. Számítsuk ki az oldhatósági szorzatát (az AgI molekulatömege 234,77 g/mol).
 
Legyen x az AgI moláris oldhatósága:
 
Agl(s)
Ag+ +
I
 
x
x
 
L = [Ag+] [I]=x2 .
 
Az oldhatósági szorzatból a moláris oldhatóság kiszámítható:
 
 
L = x2= (8,9 · 10–9)2 = 7,9 · 10–17 .
 
Az oldhatósági szorzat fontos alkalmazási területe az oldatban lévő ionkeverékek szétválasztása. Ha a kérdéses ionok (pl. halogenidek) különböző sóinak oldhatósági szorzata ismert, akkor megfelelően választott reagenssel szelektíven ki lehet csapni a legkevésbé oldódó anyagot. Ezt szűréssel eltávolítva, a kicsapást egy másik reagenssel folytatjuk, és így tovább. A reagenseket úgy kell megválasztani, hogy a csapadékok oldhatóságai között nagy legyen a különbség.
Az oldhatóságot jelentősen csökkenti a közös ion hatása is. Az egyensúlyban szereplő bármely ion hozzáadása csapadékkiválást okoz:
 
Ag2SO4(s) 2Ag+ +
közös ion
 
pl. Na2SO4 hozzáadására a közös ion () az egyensúlyt balra tolja el.
 
Példa
Az ezüst-szulfát oldhatósági szorzata, L = 1.5 · 10–5·. Számítsuk lti az oldhatóságát 0,2 M nátrium-szulfát jelenlétében.
 
Legyen x az A2SO4 moláris oldhatósága. Az oldás egyensúlya:
 
Ag2SO4(s)
2Ag+ +
 
2x
x
 
A Na2SO4 jelenléte növeli a szulfátion-koncentrációt, ezért [] = 0,2 + x.
 
L = [Ag+]2[] = (2x)2(0,2 + x) = 1,5 · 10–5 .
 
Mivel L sokkal kisebb, mint a [SO?], annak kifejezéséből az x elhanyagolható
 
L = (2x)2(0,2) = 1,5 · 10–5 ,
 
(ill. 1,3 g/dm3).
 
Az Ag2SO4 oldhatósága tiszta vízben (a számítás mellőzésével): 5 g/dm3, és ezt az értéket a közös ion 1,3 g/dm3-re csökkentette.
 

Általános és bioszervetlen kémia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 705 1

A könyv feladata, hogy az orvostudományt, gyógyszerésztudományt és biológiát választó egyetemi szak hallgatóit és e téma iránt érdeklődőket megismertesse egyrészt a kémia tudomány alapjaival, az általános kémiával, másrészt a fémek és nemfémes elemek biológiai szerepével, a bioszervetlen kémiával vagy másképp, szervetlen biokémiával.

Hivatkozás: https://mersz.hu/erdoddi-gergely-vereb-altalanos-es-bioszervetlen-kemia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave