Erdődi Ferenc, Gergely Pál, Vereb György

Általános és bioszervetlen kémia


A komplexek képződése és stabilitása

A komplex ionok tulajdonságai jelentősen különböznek a központi fémion tulajdonságaitól:
1. A komplexképződés során rendszerint színváltozás lép fel. Pl. Cu2+ világoskék színű, hidratált ionjának vizes oldatához ammóniát adva sötétkék [Cu(NH3)4]2+ komplex ion képződik.
2. Komplexképződéssel gyakran oldhatóságnövekedés jár. Pl. Co(OH)3 csapadék etilén-diaminban [Co(en)3](OH)3 képződésével oldódik.
3. A komplexben ligandumként kötött ionok gyakran nem mutathatók ki a szabad ionokra jellemző reakciókkal (ld. 212. oldalon az ionizációs izomériánál bemutatott példát).
4. A komplexképződés során csökken a részecskék száma, így változnak a kolligatív tulajdonságok (forráspont-emelkedés, fagyáspontcsökkenés, ozmózisnyomás) és a vezetőképesség is.
A komplexképződés általában több lépésben játszódik le. Például
 
Ag+ + NH3(aq) [Ag(NH3)]+
[Ag(NH3)]++ NH3(aq) [Ag(NH3)2]+,
 
azonban a folyamat egyetlen reakcióval is leírható:
 
Ag+ + 2 NH3(aq) [Ag(NH3)2]+ .
 
A [diammin-ezüst(I)]-ion képződésére jellemző egyensúlyi állandó a komplex stabilitási állandójának (K) felel meg:
 
 
A komplexek stabilitását azok disszociáció állandójával (a stabilitási állandó reciprokával) is jellemezhetjük.
A több lépésben lejátszódó komplexképződés mindegyik lépésére felírható a stabilitási állandó (K1, K2...Ki), amelyek szorzata megegyezik a bruttó folyamat stabilitási állandójával (K):
 
K = K1 · K2 …·Ki
 
Néhány komplex ion stabilitási állandóját tartalmazza az 52. táblázat. A stabilitási állandó nagyobb értéke stabilabb komplex kialakulására utal. Az 52. táblázat adataiból néhány általános következtetés is levonható. (1) A különböző fémionok ugyanazon ligandummal eltérő stabilitású komplexet alkotnak (l. 4., 6. és 11. példák) még azonos koordinációs szám esetén is. A komplexek stabilitása tehát függ a fémion sajátságaitól. (2) A fémion oxidációs számának növekedésével stabilabb komplex jön létre (l. 9–10. és 13–14. példák). (3) A kelátképződés lehetősége ugyanazon központi ion és azonos vagy hasonló donoratomokat tartalmazó ligandumok esetén fokozza a komplexek stabilitását (l. 4–5., 6–8. és 11–12. példák).
 
52. táblázat. Komplex ionok stabilitási állandója 25°C-on
1.
[Ag(NH3)2]+
1,7 · 107
2.
(Ag(CN)2]
1,0 · 1022
3.
[Au(CN)2]
2,0 · 1038
4.
(Cd(NH3)4]2+
1,2 · 107
5.
[Cd(en)2]2+
3,8 · 1010
6.
(Cu(NH3)4]2+
4,8 · 1012
7.
[Cu(OH)4]2–
1,3 · 1016
8.
(Cu(EDTA]2–
7,2 · 1018
9.
[Fe(CN)6]4–
1,0 · 1035
10.
[Fe(CN)6]3–
9,1 · 1041
11.
[Zn(NH3)4]2+
2,9 · 109
12.
[Zn(EDTA)]2–
3,8 · 1016
13.
[Co(en)3]2+
3,8 · 1010
14.
[Co(en)3]3+
6,5 · 1013
 
A stabilitási állandók alapján a ligandumkicserélődési reakciók iránya is megjósolható:
 
[Cd(NH3)4]2+ + 2 en(aq) [Cd(en)2]2+ + 4 NH3(aq)
[Ag(NH3)2]+ +2 CN [Ag(CN)2] +2 NH3(aq)
 
A termodinamikai stabilitás (K) különbözik a kinetikai stabilitástól. A kinetikai stabilitás a komplexben kötött ligandum kicserélődési sebességére utal az oldatban lévő szabad ligandummal. Pl. radioaktív IC-atommal jelzett CN ligandum (C*N) kicserélődésére jellemző a reakcióban a felezési idő:
 
[Ni(CN)4]2– +4 C*N [Ni(C*N)4]2– + 4 CN
t½ = 30 s
 
A szabad ligandum rendkívül gyorsan kicserélődik a komplex ionban kötöttel, ezért a komplex kinetikailag labilis. Ugyanakkor a [tetraciano-nikkelát(II)]-ion termodinamikai stabilitása az egyensúlyi állandó alapján nagy (K=1030), hiszen csak rendkívül kis mértékben disszociál.
 

Általános és bioszervetlen kémia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 705 1

A könyv feladata, hogy az orvostudományt, gyógyszerésztudományt és biológiát választó egyetemi szak hallgatóit és e téma iránt érdeklődőket megismertesse egyrészt a kémia tudomány alapjaival, az általános kémiával, másrészt a fémek és nemfémes elemek biológiai szerepével, a bioszervetlen kémiával vagy másképp, szervetlen biokémiával.

Hivatkozás: https://mersz.hu/erdoddi-gergely-vereb-altalanos-es-bioszervetlen-kemia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave