Erdődi Ferenc, Gergely Pál, Vereb György

Általános és bioszervetlen kémia


A lítium biológiai hatása

A lítiumsók – elsősorban a Li2CO3 – eredményesen alkalmazhatók a mániás-depressziós elmebetegség kezelésében. Lítium-karbonát-terápiával a betegség mániás fázisa az esetek 60–80%-ában eredményesen kezelhető, ugyanakkor teljesen hatástalan a betegség depressziós szakaszára és más elmebetegségekre (pl. a skizofréniára). Több mint 50 éve jelent meg az első közlemény a lítiumsók antimániás hatásáról, az ehhez szüksége szérumlítium-koncentráció viszonylag magas: 0,8–1,2 mmol/dm3. A számos kiváló antidepresszív szer birtokában a lítiumot mint antidepresszánst már alig alkalmazzák önmagában, ugyanakkor az egyéb antidepresszánsok hatékonyságát kifejezetten fokozni képes.
A hatás biokémiai, farmakológiai hátterét még nem sikerült pontosan felderíteni. A lítiumion bevitele befolyásolja a sejtek elektrolit-egyensúlyát, az alkálifémionok megoszlását a membrán két oldalán. Csökken a nátriumion intracelluláris koncentrációja, mert a lítiumion belépése a sejtbe gyorsabb, mint a nátriumioné, ugyanakkor a lítiumion kötődik a sejten belül, ezért kilépése lassúbb, mint a nátriumioné. A lítiumion valószínűleg befolyásolja az intracelluláris Ca2+-mobilizációt is. Mindezek okozhatják a fokozott mozgáskényszerrel (mániával) járó tünetek csökkenését. Egy másik elmélet szerint a lítiumion elsősorban a kémiai mediátorok (acetil-kolin, gamma-aminovajsav) metabolizmusát módosítja, ezáltal változik az akcióspotenciál nagysága és frekvenciája. Az antidepresszáns szerek egy részének a hatásában szerepet tulajdonítanak a szerotoninreceptornak, elsősorban az 5-HT1A receрtornak. A lítiumion hatásában is igazolták az 5-HT1A receptorok deszenzibilizációját, ami fokozza a receptoron át mérhető Na+- és K+-áramokat.
Állatkísérleti modellekben kimutatták, hogy krónikus lítiumkezelés gátolja a foszfoinozitol származékok hidrolízisét, a másodlagos hírvivőként ismert diacil-glicerol (DAG) és inozitol-1,4,5-triszfoszfát (IP3) képződését (vö. Szerves és bioorganikus kémia 278-279. oldal, Alliter, 2002). A jelátviteli folyamatok feltételezett gátlása lítium-karbonáttal egyrészt megváltoztatja a protein kinázok (elsősorban a protein kináz C) aktivitását, s így a célfehérjék foszforilációs állapota módosul. Másrészt változik az intracelluláris Ca2+-mobilizáció folyamata is. Valószínű, hogy a lítiumterápia központi idegrendszeren megfigyelt hatása összekapcsolható a jelátvitel foszforilációs kaszkádjában bekövetkező változásokkal is.
 

Általános és bioszervetlen kémia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 705 1

A könyv feladata, hogy az orvostudományt, gyógyszerésztudományt és biológiát választó egyetemi szak hallgatóit és e téma iránt érdeklődőket megismertesse egyrészt a kémia tudomány alapjaival, az általános kémiával, másrészt a fémek és nemfémes elemek biológiai szerepével, a bioszervetlen kémiával vagy másképp, szervetlen biokémiával.

Hivatkozás: https://mersz.hu/erdoddi-gergely-vereb-altalanos-es-bioszervetlen-kemia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave