A bioaktív szilikátok összetételüket tekintve olyan speciális „üvegek”, amelyek SiO2, Na2O, CaO és P2O2 alkotórészekből állíthatók elő. Megállapították, hogy a négy komponens megfelelő tömegaránya esetén olyan szilikátok keletkeznek, amelyek kötődnek az élő csonthoz is.

A szilíciumorganikus vegyületek mint implantátumok kétévtizede jelentek meg az orvosi gyakorlatban, és felhasználásuk óriási mértékben növekszik. Kiterjedten alkamazzák őket a traumatológiai ellátást követő maradandó elváltozások pótlására. Csontok és ízületek pótlása mellett lehetőség van rugalmas szilikonok felhasználásával a lágy részek pótlására is. Masztektómia és mellkorrekciós műtétek során a gélszerű szilikonimplantátumot pl. fóliatasakban helyezik el és építik be a mellbőr alá. Fóliatasak helyett poliuretánhab külső köpenyt is elterjedten alkalmaznak. Legújabban felismert káros mellékhatás, hogy a poliuretán a szervezetben karcinogén 2-toluol-diaminná alakul át, amely - állatkísérletek adatai alapján - májtumort okozhat. A szilikonimplantátumok legújabb változatában lineáris, kis molekulatömegű dimetil-sziloxán polimer alkotja a gélszerű belső részt, míg a külső felület a rugalmas szilikongumi térhálós változatából készül. Mindkét szilkonféleség ellen mutattak ki autoantitesteket a beültetésen átesett betegeken, ezért feltételezik, hogy a szervezetbe került szilíciumorganikus polimerek autoimmun betegségek kialakításában is szerepet játszhatnak. Szilikonolajat használnak a szemészetben az üvegtest anyagának részleges, átmeneti pótlására, amivel a retinaleválás megakadályozható.

A funkciós csoportokat tartalmazó szilíciumorganikus vegyületek és ezek gyűrűs származékai (ún. sziloxánok) gyógyszerkémiai felhasználása is megkezdődött. A Si-tartalmú gyógyszerek bevezetésére csak néhány országban folynak kísérletek. A szilikofarmakonok előállításának egyik lehetősége, ha egy gyógyszerként már alkalmazott szénvegyület molekulájának egy vagy több szénatomját szilíciumatommal helyettesítjük. Biológiai aktivitásuk nagymértékben hasonlít az eredeti, széntartalmú vegyületekéhez, a hatás erőssége és időtartama azonban módosul. A szilícium eltérő tulajdonságai megváltoztatják a molekula fizikai-kémiai sajátságait is, így általában jobb lesz a molekula zsíroldhatósága, könnyebben szívódik fel a gyógyszer a szervezetben. A szilíciumorganikus gyógyszerek a szervezetben enzimatikus hatásra, a kevésbé sztereospecifikus enzimek révén átalakulnak, fokozva a toxikológiai veszélyt. Számos olyan szilíciumvegyület is ismeretes, amelyeknek nincs megfelelője a szénvegyületek körében. Közülük jó néhány biológiailag hatékony. Ezek általában ötös vagy hatos koordinációjú szilíciumatomot, különleges gyűrűket stb. tartalmaznak.