Erdődi Ferenc, Gergely Pál, Vereb György

Általános és bioszervetlen kémia


A foszforvegyületek körforgása

A többi, biológiailag alapvetőelemtől eltérően a foszfor a környezetünkben csak egyetlen stabilis vegyülettípus (foszfátok) formájában fordul elő. A szerves vagy szervetlen foszfátok nem illékonyak, foszforvegyület az atmoszférában nem található. Míg a szén és a nitrogén illékony vegyületei (CO2- és N2-gáz) lehetővé teszik a teljes ciklus kialakulását, addig a foszfor körforgása a földi légkörön át nem záródik. Ily módon a foszfor előfordulása a környezet bizonyos részeire koncentrálódik, elsősorbana hosszú ideig tengervíz borította helyekre.
A foszfor a földkéreg tizedik leggyakoribb eleme. A foszforvegyületek mozgása alapján három ciklust különböztetünk meg: egy szervetlen és két biológiai (szárazföldi és vízi) ciklust. A szervetlen körforgás során a vulkanikus kőzetek mállásával a talajba kerülő foszfátokat a felszíni vizek juttatják a tengerekbe. Innen csekély mennyiség kerülhet vissza a szárazföldre természetes utakon, pl. vízmozgás, halak, madarak közvetítésével. A mélytengeri üledékbe került foszfát visszakerülésére kevés remény van, a foszfát jelentős pótlására csak emberi beavatkozással kerülhet sor.
A szárazföldi foszfátbiociklus alapját a foszfáttartalmú kőzetek mállása során keletkező és talajba kerülő szervetlen foszfátok képezik. A talajok foszfátkoncentrációja 10-s-10-* M között van, ami arra utal, hogy a talajban a foszfor kevéssé oldódó vegyületek formájában van jelen, ezért az egyensúlyi foszfátkoncentráció változatlan maradhat (186. ábra).
 
 
A talajfauna mikroorganizmusai szerves foszfátésztereket alakítanak ki. Ezek legjellemzőbb képviselői az inozitol-foszfátok (pl. mio-inozitol-hexafoszfát), a nukleotidok és a foszfolipidek. Általában Mg-, Ca-, Fe- és Al-sóik formájában vannak jelen, amelyeknek igen kicsi az oldékonysága. Ez akadályozza eróziójukat, kimosásukat a felszíni vizekkel. A talajban lejátszódó lassú hidrolízis során ezekből polifoszfát, majd végül monofoszfát keletkezik. A szervetlen és szerves vegyületekből felszabaduló foszfátion a növények gyökerein át felszívódik, s ezzel megkezdődik körforgása a biociklusban.
A foszfátion felvétele, transzportja és beépülése a növényi sejtekbe igen eltérő, bonyolult mechanizmusokkal játszódik le a különböző fajokban. А 186. ábrán bemutatott foszfátbiociklus az emberi tevékenység miatt (pl. haszonnövények betakarítása) jelentősen módosul, ezért a hiányt műtrágyázással kell pótolni.
A foszfát biociklusa a vízi környezetben (hidroszférában) gyors. Bár itt is körforgásról beszélünk, helyesebb egy lefelé mozgó spirált elképzelni, mivel a csapadék és az ülepedés hatására az élővizek foszfáttartalma gyorsan csökken és lerakódik szilárd üledék formájában. A vízben lévő oldott foszfát hasznosítására leginkább az algák képesek, megfelelő körülmények (napfény, hőmérséklet) mellett gyorsan beépülhet a biomasszába. Az eutrofizálódás az élővizek, elsősorban a tavak tápanyagokban való feldúsulását jelenti. На a tápanyag foszfát és a napfény megfelelő arányban van jelen, az algák szapоrodási sebessége nagymértékben fokozódik, s bekövetkezik az algavirágzás. Az alganövekedés az élővizekben fontos szerepet játszik, hiszen szervetlen tápanyagokat alakít át bonyolultabb vegyületekké. A képződő biomassza az élet fontos feltétele, ugyanakkor jelentős veszélyt is hordoz magában. A tavasszal és kora ásszel lejátszódó algavirágzás során az algák végül elhalnak, s a biomassza rothadása a víz oldott oxigéntartalmát jelentősen csökkenti, ami a magasabb rendű vízi élőlények pusztulását okozhatja.
A civilizált társadalmakban az élővizekbe jutó foszfát jelentős része a detergensek (mosószerek) foszfáttartalmából származik. A mosószerek foszfáttartalmának csökkentése előnyös ugyan a kommunális szennyvizek tisztítása szempontjából, de hátrányos az élővizek nehézfémion-tartalmára nézve. A foszfát oldhatatlan sókat, komplexeket alkot a környezetre nagyon veszélyes nehézfémionokkal, ezért a ,,foszfátmentes” élővizekben ezek az ionok oldott állapotban feldúsulhatnak.
 

Általános és bioszervetlen kémia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 705 1

A könyv feladata, hogy az orvostudományt, gyógyszerésztudományt és biológiát választó egyetemi szak hallgatóit és e téma iránt érdeklődőket megismertesse egyrészt a kémia tudomány alapjaival, az általános kémiával, másrészt a fémek és nemfémes elemek biológiai szerepével, a bioszervetlen kémiával vagy másképp, szervetlen biokémiával.

Hivatkozás: https://mersz.hu/erdoddi-gergely-vereb-altalanos-es-bioszervetlen-kemia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave