Erdődi Ferenc, Gergely Pál, Vereb György

Általános és bioszervetlen kémia


Oxigént aktiváló enzimek
Több mint 200 olyan enzimet, oxigenázt és oxidázt ismerünk, amelyeknek szubsztrátja a molekuláris oxigén.
Az oxigenázok az oxigénatom beépülését katalizálják a szerves molekulákba. Lehetnek dioxigenázok, amelyek a dioxigén (O2-molekula másik elnevezése) mindkét atomját beépítik; vagy monooxigenázok, amelyek a dioxigén egyik atomjának beépülését katalizálják, míg a másik oxigénatom vízzé redukálódik.
Az oxidázok által katalizált reakciókban az O2 csupán elektronakceptorként szolgál és , H2O2 vagy 2 H2O termékké alakul át.
Az oxigén aktiválásában mindkét reakciótípus esetén fontos szerepet játszik az oxigénmolekula elektronfelvétele. Az enzimek prosztetikus csoportja lehet flavin, rézion vagy vasion (számos esetben hem formájában). Egyes flavinenzimek molibdént, továbbá vas-kén centrumot is tartalmaznak, de ezek a csoportok nem vesznek részt közvetlenül az oxigén redukciójában.
Az oxigén aktiválásának két típusát ismertetjük részletesebben.
1. Az oxigén a teljesen redukált flavinhoz kapcsolódik. A flavin-nukleotidok (FAD, FMN) nemcsak kofaktorként szerepelhetnek a dehidrogenázokban és az elektrontranszport fehérjéiben, hanem redukált alakjuk (FADH2, FMNH2) részt vehet a molekuláris oxigén aktiválásában is. Az oxigén reakciója a flavinnal nem jár tiltott spinátmenettel és a flavinenzimek negatív elektródpotenciál-változása szabadenergia-csökkenést eredményez. Az oxigénaktiválás kulcslépése a molekuláris oxigén kötődése, ami flavin-peroxid képződésével jár. Az oxigenázok és oxidázok katalizálta reakcióban eltérő szerkezetű flavin-peroxidok alakulnak ki (191. ábra).
 
191. ábra. Flavin reakciója a molekuláris oxigénnel. Az oxigén megkötésekor flavin-peroxidok keletkeznek az oxidázok és a monooxigenázok aktív centrumaiban. Példák egyszerű flavoprotein-oxidázokra: aminosav-oxidáz, glükóz-oxidáz; metallo-flavoprotein-oxidázokra: xantin-oxidáz, aldehid-oxidáz
 
A dimer xantin-oxidáz funkcionális egységenként egy Mo-, egy FAD- és két Fe2S2-centrumot tartalmaz. Az oxigénnel csak a FAD reagál, a fémek nem. A redukált xantin-oxidáz 6 elektront adhat le: 2-2 elektront a FAD és a Mo: 1-1 elektront az Fe2S2-centrumok. A redukált xantin-oxidáz reakciója az oxigénnel több lépésbenjátszódik le. A redukáló ekvivalensek száma az egyes lépésekben:
 
6 → 4 → 2 → 1 → 0 .
 
Az első két lépés kételektronos redukció, és H2O2 képződéséhez vezet. Az utolsó két lépés a vas-kén centrumok közreműködésével a nem teljesen redukált xantin-oxidáz esetén következik be, és szuperoxid-aniont eredményez. Feleslegben lévő redukáló szubsztrát esetén a teljesen redukált flavin enzim vesz részt a reakcióban, kevés redukáló szubsztrátot alkalmazva szuperoxid-anion keletkezik. Ez utóbbi reakciótfelhasználják a szuperoxid-anion kísérletes előállítására, továbbá az in vivo keletkező szuperoxid-anion egyik lehetséges forrásának tekintik.
2. Az oxigén a kofaktor fémionjához kötődik. A dioxigenázok kofaktora általában vas(II)ion formában köti az oxigént. Az O2 aktiválódása a fémionról az O2-re történő elektronátmenetnek tulajdonítható. A monooxigenázok közé tartozik a hemcsoporttal rendelkező citokróm-P450.
A tirozináz aktív alegységenként két réz(II)iont tartalmaz. Az oxigenált enzim szerkezete a hemocianinhoz hasonló (192. ábra). A tirozináz a bőr és haj pigmentszemcséiben (ún. melanoszómákban) előforduló monooxigenáz, amely a tirozint dihidroxi-fenilalaninná (DOPA) oxidálja. Ebből további oxidációval és kondenzációval keletkezik a melanin.
 
 
Az egyik legbonyolultabb szerkezetű oxidáz a citokróm-oxidáz. Nemcsak az O2 redukcióját katalizálja, hanem az elektrontranszportban is részt vesz (lásd 262. oldal).
 

Általános és bioszervetlen kémia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 705 1

A könyv feladata, hogy az orvostudományt, gyógyszerésztudományt és biológiát választó egyetemi szak hallgatóit és e téma iránt érdeklődőket megismertesse egyrészt a kémia tudomány alapjaival, az általános kémiával, másrészt a fémek és nemfémes elemek biológiai szerepével, a bioszervetlen kémiával vagy másképp, szervetlen biokémiával.

Hivatkozás: https://mersz.hu/erdoddi-gergely-vereb-altalanos-es-bioszervetlen-kemia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave