Erdődi Ferenc, Gergely Pál, Vereb György

Általános és bioszervetlen kémia


A szelén biológiai jelentősége

A szelén átmenetet képez a nemfémes kén és a fémes tellur között. A szelént az iparban kis mennyiségben sokféle célra használják (fotocellák, egyenirányítók, fénymásolók, üveg és zománcipar), s ezért a környezetben egyre jelentősebb mértékben fordul elő. Fizikai és kémiai tulajdonságaiban hasonlít a kénhez. Oxidációs száma (-2,-1, 0, +2, +4, +6) is hasonló, redoxiképessége azonban eltérő. A szelenit () enyhe, a szelenát () erős oxidálószer; míg a szulfit () redukál, a szulfát () pedig nem vesz részt a redoxifolyamatokban. A szelénvegyületek reaktivitása általában nagyobb, mint a megfelelő kénanalógoké, ami a szelén nagyobb méretének, ill. kötéstávolságának tulajdonítható.
A kénhez hasonlóan szerves vegyületeket alkot: szelénalkohol (szelenol: R–SeH) és szelénéter (R–Se–R) formájában fordul elő. Közös sajátságuk a diszulfid-(–S–S–), ill. diszelenid-(–Se–Se–) hidak kialakítása szerves vegyületekben, de a szelenolcsoport (–SeH) könnyebben oxidálható diszeleniddé.
 

Általános és bioszervetlen kémia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 705 1

A könyv feladata, hogy az orvostudományt, gyógyszerésztudományt és biológiát választó egyetemi szak hallgatóit és e téma iránt érdeklődőket megismertesse egyrészt a kémia tudomány alapjaival, az általános kémiával, másrészt a fémek és nemfémes elemek biológiai szerepével, a bioszervetlen kémiával vagy másképp, szervetlen biokémiával.

Hivatkozás: https://mersz.hu/erdoddi-gergely-vereb-altalanos-es-bioszervetlen-kemia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave