Erdődi Ferenc, Gergely Pál, Vereb György

Általános és bioszervetlen kémia


A szelénvegyületek élettani hatásai

Mérgező hatásukat először a szelénben gazdag talajú réteken legelő állatokon tapasztalták (lesoványodás, izomgyengeség, szőrzet és paták elhullatása). Ezeken a területeken az ún. szelénindikátor növények (Astragalus-fajok) jelentős mértékben dúsítják fel szervezetükben a szelént, ettől kellemetlen fokhagymára emlékeztető szagúak, és a legelő állatok halálos mérgezését okozhatják.
 
A szelén mérgező hatásában szerepet játszik a kénhez való fizikai és kémiai hasonlósága. Azok az enzimek, amelyek a kén beépülését katalizálják aminosavakba, nem képesek megkülönböztetni a ként a szeléntől, így szelenometionin, szelenocisztein és ezeket tartalmazó szelenoproteinek képződnek. A szelenoproteinek kisebb stabilitása és megváltozott tulajdonsága felelős a toxikus hatásokért. Ez okozza a keratinban gazdag szövetek (pl. szőrzet, állati paták) elvesztését szelénmérgezés során.
A szelénindikátor növények azért nem károsodnak a talajból felvett nagy mennyiségű szeléntől, mivel adaptációjuk eredményeképpen a szelént a kéntől megkülönböztetve külön útvonalon szelenohomociszteinbe és metil-szelenociszteinbe építik be, majd vakuólumokba zárva raktározzák.
 
A szelén védőhatását figyelték meg a nehézfémionok okozta mérgezésekben. A tonhal pl. jelentős mennyiségű higanyt és szelént tartalmaz, mégsem károsodik sem a hal, sem a fogyasztója. A nehézfémionok (Pb2+, Hg2+, Cd2+) jelenlétében a szelén a szerves kötésből lehasad és a nehézfém-szulfidokhoz hasonlóan vízben rosszul oldódó nehézfém-szelenideket alkot, amelyek biológiailag hatástalanok.
Sok élőlény számára a szelén esszenciális mikroelem. Erre mutat, hogy a szelénhiány állatokon májsorvadást és jellegzetes izomsorvadást (ún. fehérizom-betegséget) okoz. A Keshan-kór (Kínában előforduló szívizomgyulladás) szelén adagolásával megelőzhető volt. Statisztikai adatok alapján a szelén daganatellenes hatására is következtetnek (a szérum szeléntartalma fordított arányban van a daganatos betegségek előfordulási arányával). Az ipari és laboratóriumi alkalmazás során az emberi szervezetbe jutó szelén viszont mérgező, teratogén, sőt feltehetőleg karcinogén hatású. Legrészletesebben a szelénnek a glutation-peroxidázban betöltött funkciója ismert.
A glutation-peroxidáz négy alegységből áll, alegységenként egy szelenociszteint tartalmaz. Elsőként a vörösvérsejtekben mutatták ki. Az oxidatív hatásra keletkező lipid-peroxidok (ROOH) vagy hidrogén-peroxid (HOOH) redukcióját katalizálja:
 
ROOH + 2 GSH R–OH + H2O + GS–SG
 
HOOH + 2 GSH 2 H2O + GS–SG
 
A glutation-peroxidáz a peroxivegyületek elbontásával védő (antioxidáns) hatást fejt ki az oxigén okozta károsodásokkal szemben. Működése során az enzimben kötött szelén a glutation redukáló hatását közvetíti (195. ábra).
 
195. ábra. A peroxivegyületek elbontásának feltételezett hatásmechanizmusa a glutation-peroxidáz által katalizált reakciókban. Az enzim-szelenol (E–SeH) reakcióba lép a peroxicsoport oxigénjével és azt alkohollá redukálja, miközben enzim-szeleninsav (E–SeOH) keletkezik. Ezt redukálja két molekula redukált glutation (G–SH): először szelenid-szulfid-kötés jön létre az enzim és glutation között, majd ismét enzim-szelenol keletkezik
 

Általános és bioszervetlen kémia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 705 1

A könyv feladata, hogy az orvostudományt, gyógyszerésztudományt és biológiát választó egyetemi szak hallgatóit és e téma iránt érdeklődőket megismertesse egyrészt a kémia tudomány alapjaival, az általános kémiával, másrészt a fémek és nemfémes elemek biológiai szerepével, a bioszervetlen kémiával vagy másképp, szervetlen biokémiával.

Hivatkozás: https://mersz.hu/erdoddi-gergely-vereb-altalanos-es-bioszervetlen-kemia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave