Erdődi Ferenc, Gergely Pál, Vereb György

Általános és bioszervetlen kémia


A jód biológiai jelentősége

A jód eloszlása a Föld felszínén egyenetlen. A tengervíz magas jódkoncentrációja következtében viszonylag sokjód található a tengeri állatokban és növényekben. A tengertől távoli hegyes vidékek viszont jódszegények, ezért pótlása pl. a konyhasó jódozásával történhet (10 mg Nal/kg NaCI).
A táplálékkal felvett jód (jodidion formájában) a vérárammal a pajzsmirigybe jut. Belépése a pajzsmirigy hámsejtjeibe aktív transzportútján történik, amelyet perklorát- vagy tiocianát-anionok kompetitív módon gátolnak méretüknél és töltésüknél fogva. A mirigyhámban a jodidiont a peroxidáz enzim jóddá oxidálja. A jód a tireoglobulin fehérje (Mr 660 000) egyes tiroziloldalláncaiba épül be. A tireoglobulin tirozinjainak 70%-a képes jódfelvételre. A tireoglobulinban kialakul a tiroxin (T4) és a trijód-tironin (T3) két dijód-tirozil, ill. egy monojód-tirozil és dijód-tirozil oldalláncból. Hormonhatásúvá csak akkor válnak, amikor a tireoglobulinról proteolízis útján lehasadnak és a vérkeringésbe jutnak (198. ábra).
 
198. ábra. A trijód-tironin- és a tiroxin-molekula kovalens kötésű jódot tartalmaz. Trijód-tironin vagy T3: 3’,3,5-trijód-tironin (a) és tiroxin vagy T4: 3’,5’,3,5-tetrajód-tironin (b)
 
A tiroxin elsősorban a vérszérum TBG (Thyroxine Binding Globulin) fehérjéjéhez kapcsolódva, a kevésbé jól kötődő trijód-tironin inkább az ún. prealbumin frakcióhoz kötődve jut el a szövetekhez. A máj, a vese, az agy és más, pajzsmirigyhormon hatására reagáló szövetek hormonreceptorokat tartalmaznak, amelyek legalább tízszer erősebben kötik a T3-at, mint a T4-et. A receptorhoz kötött T3 serkenti a mRNS-szintézist és meghatározott fehérjék átírását. Ezek a fehérjék közvetítik azután a pajzsmirigyhormonok sokféle hatását.
Az egyik legjellegzetesebb hormonhatás a szövetek anyagcseréjének fokozódása. Ez az anyagcserehatás jól mérhető a növekvő oxigénfelvétellel. Jellegzetes a végtagok csöves csontjainak fokozott hosszirányú növekedése is. Jódhiány, ill. a pajzsmirigy egyéb eredetű hipofunkciója (hipotireózis) a hormonszekréció csökkenésével az alapanyagcsere csökkenéséhez, növekedésbeli és szellemi visszamaradottsághoz vezet. A hiperfunkció tipikus formája a Basedow-kór. Tünetei: fokozott alapanyagcsere, melyre jellemző a megnövekedett szívfrekvencia, a neuromuszkuláris apparátus fokozott ingerlékenysége, exoftalmusz és diffúz strúma (a pajzsmirigy megnagyobbodása). A pajzsmirigy megnagyobbodása (strúma, golyva) felléphet mind hipertireózis, mind hipotireózis esetén.
 
A jód T3 és T4-ben betöltött szerepére vonatkozóan feltételezik, hogy specifikus hatása más egyvegyértékű ionoktól eltérő nagy méretével kapcsolatos. Ugyanis, ha a T3-ban megfelelő méretű metil- vagy izopropilcsoportokkal helyettesítették a jódot (főleg a 3’-helyzetben), a jódozott származékokhoz hasonló hatást fejtett ki. Ezért feltételezik, hogy a pajzsmirigy hormonreceptorán egy különösen nagy méretűüreg köti meg a hormon 3’-helyzetű szubsztituensét (199. ábra).
 
199. ábra. 3,5-dijód-3'-metil-tironin (T3-származék) illeszkedése a hormonreceptorhoz
 

Általános és bioszervetlen kémia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 705 1

A könyv feladata, hogy az orvostudományt, gyógyszerésztudományt és biológiát választó egyetemi szak hallgatóit és e téma iránt érdeklődőket megismertesse egyrészt a kémia tudomány alapjaival, az általános kémiával, másrészt a fémek és nemfémes elemek biológiai szerepével, a bioszervetlen kémiával vagy másképp, szervetlen biokémiával.

Hivatkozás: https://mersz.hu/erdoddi-gergely-vereb-altalanos-es-bioszervetlen-kemia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave