Erdődi Ferenc, Gergely Pál, Vereb György

Általános és bioszervetlen kémia


Az ionkötés

Az ionos szilárd anyagok kristályaiban pozitív és negatív töltésű ionok találhatók. Az összetartó erő az ellentétes töltésű részecskék közötti elektrosztatikus vonzás. Kationok létrehozásához, azaz elektronok kiszakításához ionizációs energia befektetésére van szükség. Anionok képződése (elektronfelvétel) általában energiafelszabadulással jár (elektronaffinitás). Mindkét energiaváltozást részletesen áttekintettük az előző fejezetben.
Az ionkristály kialakulását tekintsük át a NaCl példáján. A nátriumatom 3s-orbitálján levő elektron eltávolításához ionizációs energia befektetése szükséges (Ei > 0), miközben az atom mérete jelentősen csökken és nátriumion keletkezik:
 
A klóratomból elektronfelvétellel kloridion képződik. A folyamat energiafelszabadulással jár (Eaff < 0), miközben a kloridion mérete jelentősen megnő:
 
A kloridion képződésekor felszabaduló energia nem fedezi a nátriumion kialakításához szükséges energiát. A nátrium-klorid-kristályrács kialakítása azonban további energiafelszabadulással jár. Az ellentétes töltésű ionok az elektrosztatikus vonzóerő következtében közelednek egymáshoz, ionrácsot alkotnak (21. ábra), potenciális energiájuk csökken, és ezzel újabb energia, rácsenergia szabadul fel.
A kristályrács kialakulásakor felszabaduló energia (-788 kJ/mol) és a kloridion képződésének elektronaffinitása (-349 kJ/mol) együttesen már bőven fedezi a nátriumion létrehozásához szükséges energiát (+496 kJ/mol). Az ionkristály energiaállapota lényegesen alacsonyabb (negatívabb), mint az atomok eredeti állapota volt. Szilárd halmazállapotban az ionvegyületek végtelen kristályrácsot tartalmazó, sztöchiometriai arányú halmazokat alkotnak (22. ábra), és nem tartalmaznak különálló molekulákat. Képletük [pl. NaCl, CaF2, Ab(SO4)3) tehát nem jelöl önálló molekulákat. Az ionvegyületekből hevítéskor azonban különálló, sztöchiometriai összetételnek megfelelő molekulák képz6dnek és lépnek ki a gáztérbe.
 
21. ábra. Nátrium-klorid-kristály elemi egysége. A kristályrács típusa lapon centrált, köbös. A rács középpontján (az ábrán takarva) és az éleken találhatók a kisebb méretű nátriumionok, míg a csúcsban és a lapok középpontján a kloridionok
 
22. ábra. Az ionkristályt összetartó erők. Az ionkristály rétegei közötti elektrosztatikus vonzóerőt a + és – töltések váltakozó sorrendje alakítja ki. Az ionkristály nem nyújtható, erőhatásra eltörik, mert a rétegek eltolása elektrosztatikus taszítóerőket hoz létre
 
Az ionkristályok képződésénél említettük a rácsenergiát. Értelmezéséhez felhasználjuk a könyv későbbi fejezetében (Kémiai termodinamika) leírt entalpiaváltozást (∆H) és Hess tételét is. A rácsenergia ugyanis a kristályrácsban található, különböző távolságban lévő – tehát nemcsak a szomszédos – kationok és anionok közötti vonzóerőket, valamint az azonos töltések közötti taszítóerőket egyaránt magában foglalja. Számítása ennek megfelelően igen bonyolult feladat. A rácsenergia azonban meghatározható Hess tételének a segítségével a Born–Fajans–Haber-körfolyamatban. A 23. ábra a NaCl-ionkristály képződését mutatja be.
 
23. ábra. NaCl-ionkristály képződésének entalpiadiagramja. A körfolyamat Na(s) és 1/2Cl2(g) kiindulási anyagoktól a NaCI(s) ionkristályon át vezet vissza a kiindulási anyagokhoz. A körfolyamatra igaz, hogy a ∆H+∆H2+∆H3+∆H4+∆H5+∆H6 = 0. Az ionkristály képződése az 1–5. lépésekkel, míg elbomlása a 6. lépéssel írható le. A rácsenergia az 5. lépésben felszabaduló ∆Н5 entalpiaváltozással egyenlő
 
A körfolyamat hat lépését az alábbiakban részletezzük. 1. Egy mól szilárd nátriumból szublimációval az atomok a gáztérbe lépnek. 2. Egy mól Na(g) az első ionizációs energia befektetésével nátriumionná alakul át. 3. A klórgáz fél mólja disszociál klóratomokra. 4. A kloridion képződése már csökkenti a rendszer entalpiáját, az elektronaffinitás energiafelszabadulással jár. 5. Na+(g) és Cl-(g) létrehozza a NaCl(s) ionkristályt, és ennek entalpiaváltozása a rácsenergiának felel meg. 6. Az ionkristály szétesése zárja a körfolyamatot, a befektetett energia hatására ismét a kiindulási anyagokat állítjuk elő. A 6. lépés pontosan fordítottja a NaCl(s) képződési entalpiaváltozásnak (vö. 42. táblázattal). A hat lépés entalpiaváltozásának összege – Hess tételének megfelelően – nulla.
 
1
Na(s) → Na(g)
H1 = szublimációs hő
= +108 kJ
2.
Na(g) → Na+(g) + e
H2 = első ionizációs energia
= +496 kJ
3.
1/2 Cl(g) → Cl(g)
H3 = 1/2 Cl–Cl kötési energia
= +122 kJ
4.
Cl(g) + e → Cl (g)
H4 = klóratom elektronaffinitása
= –349 kI
5.
Na+(g) + Cl (g) → NaCl(s)
H5 = NaCl rácsenergia
= ?
6.
NaCl(s) Na(s) + 1/2 Cl₂(g)
Н6 = –∆
= +411 kJ
 
H1+ ∆H2+ ∆H3 + ∆H4 + ∆H5 + ∆H6 = 0 (Hess tétele)
108 kJ + 496 kJ + 122 kJ – 349 kJ + ∆H5 + 411 kJ = 0
H5 = = (–108 – 496 – 122 + 349 – 411) kJ = –788 kJ
 
Az ionok elektronkonfigurációját az eredeti atom periódusos rendszerbeli helyzete határozza meg. Az s-mező atomjai (és az Al) elektronleadással alakítanak ki stabil nemesgáz-konfigurációjú kationokat. A p-mező atomjainak többsége elektronfelvétellel hoz létre monoatomos anionokat nemesgáz­konfigurációval.
 
Kationok
Nemesgáz-konfiguráció
Anionok
Li+
Be2+
 
[He]
 
 
H
Na+
Mg2+
Al3+
[Ne]
N3–
O2–
F
K+
Ca2+
 
[Ar]
 
S2–
Cl
Rb+
Sr2+
 
[Kr]
 
Se2–
Br
Cs+
Ba2+
 
[Xe]
 
Te2–
I
 
A d-mező fématomjai változatos szerkezetű kationokat alkotnak. Ezek lehetnek nemesgáz-konfigurációjúak (Sc3+, Y3+, La3+), nemesfém-konfigurációjúak d10 elektronszerkezettel (Cu+, Zn2+, Ag+, Cd2+, Au+, Hg2+) és kationok a d-orbitálon változó elektronszámmal. Az utóbbira néhány példa: Fe2+ (3d6), Fe3+ (3d5), Cu2+ (3d9), Au3+ (5d8) stb.
A kationok kialakulása méretcsökkenéssel jár, míg az anionok képződését jelentős méretnövekedés kíséri. A méretváltozás összhangban van a részecskét alkotó protonok és elektronok számának arányával.
Többatomos, összetett ionok a p-mező atomjainak kovalens kötéssel kialakított anionjai (pl. , , , , ). A d-mező fématomjaival bonyolult szerkezetű anionok képződnek (, , , stb.). Az összetett ionok szerkezetét a kovalens kötésű vegyületeknél értelmezzük.
 
Példa
A F ,Mn2+ és Mg2+ ionok közül melyik nem nemesgáz-szerkezetű?
A Mn2+, mert átmeneti fémion. A mangánatom külső elektronkonfigurációja 3d54s2, Mn2+ ioné pedig 3d5.
 

Általános és bioszervetlen kémia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 705 1

A könyv feladata, hogy az orvostudományt, gyógyszerésztudományt és biológiát választó egyetemi szak hallgatóit és e téma iránt érdeklődőket megismertesse egyrészt a kémia tudomány alapjaival, az általános kémiával, másrészt a fémek és nemfémes elemek biológiai szerepével, a bioszervetlen kémiával vagy másképp, szervetlen biokémiával.

Hivatkozás: https://mersz.hu/erdoddi-gergely-vereb-altalanos-es-bioszervetlen-kemia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave