Erdődi Ferenc, Gergely Pál, Vereb György

Általános és bioszervetlen kémia


A molekulatömeg meghatározása

A kolligatív tulajdonságok bármelyikének mérése (gőznyomás- és fagyáspontcsökkenés, forráspontemelkedés) alkalmas a nem illékony és nem disszociáló oldott anyagok molekulatömegének a meghatározására. Ha ismerjük egy adott mennyiségű oldószerben feloldott anyag tömegét (g), és mérjük az oldat fagyáspontcsökkenését, akkor számíthatjuk az oldat molalitását (m), amely megadható az 1 kg oldószerben oldott anyag tömegének (g) és molekulatömegének (M) a hányadosaként is.
 
tf = Kfm ,
 
amiből
 
Példa
15 g tiszta szilárd anyagot 85 g vízben oldottunk. Az oldat fagyáspontja –5,02 °C. Mennyi az oldott anyag molekulatömege? (Kf = 1,86 °C kg/mol)
 
A fagyáspontcsökkenésből (∆tf = 5,02) kiszámíthatjuk az oldat molalitását:
 
 
Mivel
 
 
Kísérletileg az oldat fagyáspontcsökkenésének mérése a legegyszerűbb, különösen alacsony molekulatömegek meghatározására. Ha a molekulatömeg 1000 felett van, akkor a ∆tf, ∆tb vagy ∆P megfelelő nagyságú változásához igen tömény oldatot kellene készíteni. Ilyen esetben egy másik kolligatív tulajdonság, az ozmózisnyomás mérésével határozhatjuk meg az oldott anyag molekulatömegét.
 

Általános és bioszervetlen kémia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 705 1

A könyv feladata, hogy az orvostudományt, gyógyszerésztudományt és biológiát választó egyetemi szak hallgatóit és e téma iránt érdeklődőket megismertesse egyrészt a kémia tudomány alapjaival, az általános kémiával, másrészt a fémek és nemfémes elemek biológiai szerepével, a bioszervetlen kémiával vagy másképp, szervetlen biokémiával.

Hivatkozás: https://mersz.hu/erdoddi-gergely-vereb-altalanos-es-bioszervetlen-kemia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave