Jakobovits Ákos, Jakobovits Antal

A humán magzat klinikopatológiája

Örökölt, szerzett betegségek és terápiás lehetőségek


Előszó

A magzatot az anyai szervezetben a méhfal, a burkok és a magzatvíz védi a külső behatásoktól, de ugyanezek a vizsgálatokat is nehézzé vagy éppen lehetetlenné tették. A képalkotó eljárások, különösen a veszélytelen ultrahang és a mágneses rezonancia vizsgálat segített a nehézségeket áthidalni. Ez előtt a magzat állapotát, a kórbonctanát a kilökődött, elvetélt vagy megszületett magzatokon vizsgálhattuk. A magzatok gyakran a méh zárt világában haltak el, ezért régen csupán a kilökődött elvetéltek, vagy koraszülöttek betegségének végső állapotát, a kórbonctanát tanulmányozhattuk. A képalkotó technikák a kóros állapotok, betegségek lefolyásának a tanulmányozását is lehetővé teszik. A betegségek nemcsak a szerkezetet, hanem az aktivitást, a funkciót is torzíthatják, amit a képalkotó technikák kimutatnak. Kialakulóban van egy újabb orvosi diszciplína a fetalis patológián és részben a genetikán alapuló magzati klinikum: a szülészet, kórélettan, neonatológia, ideggyógyászat és gyermeksebészet határterületeként, illetve e szakterületek szakembereinek részvételével. A felsoroltak kisebb-nagyobb lendülettel fejlődnek, ha nem is egyszere indultak. Mondható a patológiáról, amelynek műveléséhez még modern műszerek sem voltak szükségesek.
A terhesség alatt rendkívül sok egyed pusztul el, amit azonban nem veszteségnek kell tekintenünk, hanem a hibás egyedek kiszűrésének. Minél súlyosabb a kóros eltérés annál hamarabb történik az elhalás. A nagyon korán elhaltak felszívódhatnak és esetleg nyomuk sem marad, csak az ultrahang bizonyítja, hogy amit láttunk eltűnik a szemünk elől. A szervezet igyekszik az anyát a további viseléstől megkímélni. A terhesség elején a fogantatások eredményeinek 50%-a hibás, ami a természet szelekciójának következtében a terhesség végére, a szülés idejére 0,5%-ra zsugorodik. A kóros egyedeket a korai képalkotó eljárások már a terhesség első felében kimutatják így az orvosnak és a családnak lehetősége van a kihordás vagy a terhességmegszakítás mellett dönteni. Figyelembe kell venni a rokkantság súlyosságát, kezelhetőségét és az egyén várható életminőségét.
A magzati betegségek diagnosztikája, sőt a kezelési lehetőségek továbbra is fejlődnek, ami nézetünket is sokszor befolyásolni képes. Könyvünk a jelenlegi állapotot tükrözi, ami azonban azt is jelenti, hogy a tudásunk folyamatosan bővül. A holnapi tudásunk a maiak alapjain nyugszik – ezért elődeink vívmányait lebecsülni nem szabad. Sokszor láthatjuk azt, hogy az új technikák tanúsítják azt, amit elődeink már sejtettek, de csak az új eljárások tették lehetővé a bizonyítást.
A patológia haladását részben a nemtörődömség hátráltatta. Sok patológus a magzat kóbonctanát nem ítélte olyan látványosnak, mint a felnőttekét. A magzat halálát az Isten akaratának tulajdonították, ami ellen nem lehet sokat tenni. (A baby’s death was considered an act of God which no much could be done). Kevés patológus vizsgálta meg az elhalt magzatokat. E kevés közül kiemelkedett Edith Potter, aki a perinatális patológia megalapítója lett. Kórbonctani működésének 33 éve során 10 000 boncolást végzett. A modern perinatalis patológiaspecialitást 1930-ban alapította. Standardmunkája a „Pathology of the fetus and newborn” 1953-ban jelent meg.
 
 
Nem kívánom elhalt feletteseimet minősíteni, de három professzor mély benyomást hagyott bennem. és vezetett e könyv gondolatának motivációjához: Szegeden Korpássy Béla patológus főlényes tudásával, Berlinben Helmut Kraatz szülész óriási munkabírásával és ragyogó műtéteivel, Los Angelesben Daniel R. Mishell felülmúlhatatlan nőgyógyászati endokrinológiai tájékozottságával és ötleteivel. Az ő szellemiségük inspirált e könyv irásának gondolatához.
A kézirat végső formájában való alakításában értékes tanácsaikkal segítségünkre voltak, ezért köszönettel tartozunk: Hajdú Júlia, Iffy László, Julesz János, Lampé László, László Ferenc, Szemere György professzoroknak. Hálás köszönetünket fejezzük ki mindazon szerzőknek és kiadóknak, akik az ábráikat közlésre nekünk átengedték.
 

A humán magzat klinikopatológiája

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 707 5

A terhesség alatt rendkívül sok egyed pusztul el, amit azonban nem veszteségnek kell tekintenünk, hanem a hibás egyedek kiszűrésének. Minél súlyosabb a kóros eltérés, annál hamarabb történik az elhalás. A nagyon korán elhaltak felszívódhatnak és esetleg nyomuk sem marad, csak az ultrahangvizsgálat bizonyítja, hogy amit láttunk, eltűnik a szemünk elől. A szervezet igyekszik az anyát a további viseléstől megkímélni. A terhesség elején a fogantatások eredményeinek 50%-a hibás, ami a természet szelekciójának következtében a terhesség végére, a szülés idejére 0,5%-ra zsugorodik. A kóros egyedeket a korai képalkotó eljárások már a terhesség első felében kimutatják, így az orvosnak és a családnak lehetősége van a kihordás vagy a terhességmegszakítás mellett dönteni. Figyelembe kell venni a rokkantság súlyosságát, kezelhetőségét és az egyén várható életminőségét.

A magzati betegségek diagnosztikája, sőt a kezelési lehetőségek továbbra is fejlődnek, ami nézetünket is sokszor befolyásolni képes. Könyvünk a jelenlegi állapotot tükrözi, ami azonban azt is jelenti, hogy a tudásunk folyamatosan bővül. A holnapi tudásunk a maiak alapjain nyugszik – ezért elődeink vívmányait lebecsülni nem szabad. Sokszor láthatjuk azt, hogy az új technikák tanúsítják azt, amit elődeink már sejtettek, de csak az új eljárások tették lehetővé a bizonyítást. (a szerzők)

Hivatkozás: https://mersz.hu/jakobovits-jakobovits-a-human-magzat-klinikopatologiaja//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave