Válts MeRSZ+ -ra!

MeRSZ online
okoskönyvtár

Több száz tankönyv egy helyen.
Online. Bárhol. Bármikor.

Jakobovits Ákos, Jakobovits Antal

A humán magzat klinikopatológiája

Örökölt, szerzett betegségek és terápiás lehetőségek

Több szervet érintő tumorok

A teratomák a test szinte minden részében előfordulhatnak, elsősorban a test középvonalában: a sacrococcygealis régióban, nyakban, agyban toboz mirigyben, retroperitonealisan, a mediastinum mellső részén, gyomorban, a szív és mellhártya belső részén, a gégében, pajzsmirigyben, koponya alapon a felső állcsontban, orbitában, gerincben medencében, gonadokban, májban és bőr alatti szövetekben (Isaacs 2002C; Moon és mtsai 2008; Morof és mtsai 2004; Bloechle és mtsai 1992) valamint a sacrococcygealis régióban. A leggyakoribb helyük a magzat glutealis régiója (80%) (Bloechle és mtsai 1992) valamint a sacrococcygealis régio (40%) (Rao és mtsai 2002) (I/4-10. ábra, I/4-11. ábra). Ezek 75–80%-a nőkben fordul elő (Bruce és mtsai 2000). A Hansen-féle csomó pluripotenciális sejtvonalából származnak és mindhárom csíralemez komponenseit tartalmazzák (Avni és mtsai 2002).
Ezek a daganatok az összes magzati tumorok 25–35%-át (Morof és mtsai 2004), mások szerint több mint felét teszik ki (Bonilla-Musoles és mtsai 2002). 35 000–40 000 élveszületésre egy esik (Adzik, Kitano 2003). A sacrococcygealis teratomák 75–80%-a nőkben fordul elő (Altmann és mtsai 1974; Brace és mtsai 2000), azaz a lányokban négyszer gyakoribb, mint a fiúkban (Coleman és mtsai 2002).
A veleszületett sacrococcygealis teratomák többnyire külső daganatok, de különböző mértékben a medencébe is beterjedhetnek. Előfordulnak teljesen a medencében helyet foglalók is (Altmann és mtsai 1974; Pantoja és mtsai 1976; Wakhlu és mtsai 2002). Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia Sebészeti Szekciója a sacrococcygealis tumorokat 4 típusba sorolja: 1. a túlsúlyban külső elhelyezkedésűek, kisfokú medencébe (praesacralis) terjedéssel (47%), 2. külső elhelyezkedés jelentős medencébe terjedéssel (34%), 3. minimális külső és jelentős medencébe terjedéssel (9%) és 4. belső praesacralis daganat külső terjedés nélkül (a maradék). A daganatok többsége az 1. és 2. típusba tartozik (Adzick, Kitano 2003). A malignitás a 4. típusnál a leggyakoribb (Schropp és mtsai 1993). A malignus alakok a két nem között egyenlő arányban oszlanak meg. A nagyságuk eltérő, a 15 cm-t is elérhetik.
 
I/4-10. ábra. 22 hetes magzat sacrococcyhealis teratomája. Balra felül hosszanti keresztmetszeten a daganatnak a gerincoszlophoz és a keresztcsonthoz való viszonya látható: A csípőcsont vájulatát teljesen kitölti. A többi három kép háromdimenziós multiplanáris ábrázolás. A halott magzat a terhesség 28. hetében született meg (Bonilla-Musoles F. és mtsai, Valencia, Spanyolország Ultrasound Obstet Gynecol 2002; 19: 200–205.)
 
I/4-11. ábra. A 19 hetes magzat sacrococcygealis teratomájának orthogonalis síkban készült 3 dimenziós ábrázolása. A tömött részek mellett apró ciszták is láthatók. A terhesség 24. hetében placentomegaliát és polyhydramniont állapítottak meg. A terhességet megszakították. A postmortem vizsgálat megerősítette a praenatalis leletet (Bonilla-Musoles F. és mtsai, Valencia, Spanyolország, Ultrasound Obstet Gynecol 2002; 19: 200–205.)
 
A daganatokban szolid és tömlős részek lehetnek (Tappen, Sawin 1998). Előfordul porc, csont, differenciálatlan központi idegrendszeri szövet. A medencében lévőket az ultrahang kevésbé segít felismerni, de a mágneses rezonancia vizsgálat kimutatja (Chen és mtsai 2004; Kirkinen és mtsai 1997). A medencébe terjedést egyébként is nehéz vizsgálni a magzat medencecsontjainak akusztikus árnyékolása miatt, az ultragyors MRI előnyösebb vizsgálati módszer.
A sacrococcygealis teratomát 2D esetleg 3D szonográfia segítségével már az első trimeszterben is diagnosztizálták (Roman és mtsai 2004). A teratoma diagnózisát segíti az alfa-foetoprotein meghatározás. Ezt a fehérjét a máj és a szíkhólyag termeli. Koncentrációja normális terhességben annak előrehaladásával csökken. Az alfa-foetoprotein azonban nem csupán a teratómákra kórjelző.
A daganat arteriáinak véráramlás sebesség hullámformái minden szövettani típus esetén hasonlók, ezért a Doppler szonográfiás vizsgálattal az alkotó szövettani szerkezetre nem lehet következtetni (Kirkinen és mtsai 1997).
Szövettanilag a három csíralemez származékai különböző arányban keverednek, de szervekké rendeződés nincs (Szendi 1933), illetve csak ritkán következik be (Kazez és mtsai 2002; Kheradpir 1989). Ilyenkor előfordulhat működő csökevényes szív jelenléte is, amelynek pulzációja azonban a magzat rendes szívműködésfrekvenciájának (120) csak a felét (55) tette ki (I/4-12. ábra). Felmerülhet a foetus in foetu gyanúja, aminek azonban kritériuma a gerincoszlop részletek jelenléte.
 
I/4-12. ábra. Kéthónapos lánycsecsemő veleszületett lumbosacralis daganata műtét közben. A 8×9×7 cm méretű sacrococcygealis teratoma tömör és tömlős részekből állott. A középső részben szervszerű képlet volt, amit csökevényes szívnek kórisméztek. A kontrakciók frekvenciája 55/perc volt, szemben a magzat szivének 120/perc gyakoriságával. A daganat szövettani diagnózisa: érett teratoma (Kazez A, és mtsai, Elazig, Törökország: Eur J Pediatr Surg 2002; 12: 278–280.)
 
A 2. trimeszterben, illetve a 30. hét előtt kórismézett teratomáknak rossz a prognózisuk, gyorsan növekednek, arteriovenosus összeköttetések keletkezhetnek, amelyek miatt a lepény megnagyobbodik. Magzati hydrops fejlődik ki, ami az anyai tükör (mirror) szindrómának nevezett pseudotoxaemiához vezet (Brace és mtsai 2000; van Selm és mtsai 1991). A tüköregyüttesnek, első leírója után, Ballentyne szindróma a másik megnevezése (Heyborne és Chism 2000). Az elégtelen placentaris véráramlás vasoactiv anyagok kibocsájtását indukálja, amelyek az anya keringésébe jutva endothelsejt károsodást eredményeznek (Roberts és mtsai 1989).
Az anya állapota kezdetben a magzatéra hasonlít (Hedrick, Crombleholme 2001). A tünetei a prae eclampsiáéval megegyeznek: hypertonia, proteinuria, perifériás oedema, tüdő oedema, hányinger és hányás. Ez az állapot a magzat elhalásának 28-46%-os veszélyével fenyeget (Hendrick, Crombleholme 2001).
A daganatoknak a tisztán tömlős alakja 15%-ban fordul elő (Bonila-Musoles és mtsai 2002; Coleman és mtsai 2002). A tömlők vagy valódiak és hámmal béleltek vagy bevérzések, illetve elhalt részek tarkítják, hámbélés nélkül (Sheth és mtsai 1988). A szolid, nagy hasi vagy medencei daganatoknak fokozott a kockázatuk a vérzésre és magzati hydropsra (Westerburg és mtsai 2002). Nagy daganatoknál előfordul az elterelő vascularis tünet (steal phenomenon): a vér elvezetése a magzatból és lepényből a daganatba, ami a relatív hypovolaemiás shock, elvérzés és életveszély miatt felveti az idő előtti császármetszés (Kaneyama és mtsai 2004), esetleg a méhen belüli rezekció gondolatát (Evans és mtsai 1994; Farmer 2003; Jones 1998).
A nagy daganat parazitaként viselkedik, a vérellátását a sacralis arteriából vagy az arteria iliaca interna és externa rendszerből kapja (Chen, Shih 2002; Chen és mtsai 2003). A vér elvesztését az echoszonográfia és Doppler szonográfiás vizsgálat bizonyíthatja. A köldökartériában diastoles regurgitáció és a daganathoz vezető érben alacsonyabb rezisztencia látható a lepényből. Ezek a ductus venosusban a negatív a- hullám a magzati szívelégtelenség progresszív jelei (Neubert és mtsai 2004). Abnormalitás figyelhető meg a bal és a jobb kamra diastole végi áramlásában, a lepény vastagságában, a vena cava inferior átmérőjében, az aorta descendens és a köldök vena áramlás sebességében.
Szívelégtelenség jelei hiányában a magzatot sorozatos szonográfiás és echocardiographiás vizsgálattal kell ellenőrizni. Ha a placentomegalia és hydrops a 30. hét után fejlődik ki sürgősségi császármetszést kell végezni. Ha a magzat kevesebb, mint 30 hetes, a méh megnyitásos magzati műtét megfontolandó, amennyiben a rezekcióra anatómiailag megközelíthető.
A tömlős daganatok és azok, amelyekben porcos és csontos elemek vannak inkább jóindulatúak. A malignitás valószínűsége több mint 70%-os, amikor a terhes méh nagysága meghaladja a gestatiós korát a nagy magzati daganat és/vagy a polyhydramnion miatt. A polyhydramnion oka lehet transudatum a daganatból, arteriovenosus fistula, vagy bevérzés (Flake és mtsai 1986; Heyborne és Chism 2000; Nelson és Pretorius 1995; Szendi 1933; van Selm és mtsai 2002).
A kedvezőtlen prognózis jelei: a túlnyomórészt tömör részek, a placentamegalia, hydrops, a teratoma növekedése, polyhydramnion, szívelégtelenség, abnormális köldökzsinór szonogram és az anyai tükör szindróma (Danzer és mtsai 2001; Evans és mtsai 2002; Hedrick és mtsai 2004; Olutoye és mtsai 2004). A köldökartéria véráramlás Dopplervizsgálatánál a csökkenő majd megszűnő végdiastoles áramlás és diastoles regurgitáció a fenyegető magzati elhalás jele (Olutoye és mtsai 2004). A daganat gyors növekedése gyakran megelőzi a placentamegaliát és a hydropsot, ami a fenyegető magzati elhalás jele (Adzick és Kitano 2003). A beavatkozással az anyai praeeclampsiás tünetek bekövetkezéséig nem szabad várni (Flake 1993). A vizelet elvezető rendszer nyomása miatt az urológiai komplikációk 42%-ban fordulnak elő (Hedrick és mtsai 2004). A daganat a hólyagot és végbelet nyomja, a húgycsövet elzárhatja hydronephrosist és/vagy székletürítési nehézséget okozhat. A húgycső elzáródás a hólyagnyomás fokozódását váltja ki, a vesicoureteralis reflux és hydronephrosis irreverzibilis diszplaziát idéz elő (Kuma és Fisk 2003). Előfordult, hogy a daganat eltorzította a női nemi szerveket és kétértelművé tette azokat (Bonilla-Musoles és mtsai 2002).
A szívelégtelenség jelei hiányában a magzatot sorzatos szonográfiás és echocardiográfiás vizsgálattal kell ellenőrizni. Ha a placentamegalia és hydrops a 30. hét után fejlődik ki sürgősségi császármetszést kell végezni. Ha a magzat kevesebb mint 30 hetes a méh megnyitásos magzati műtét megfontolandó, amennyiben a daganat a rezekcióra anatómiailag megközelíthető (Flake 1993). Adzick és Kitano (2003) megemlítik, hogy 22–36 hetes magzatokat sikerült méhmegnyitásos módszerrel megoperálni rezekálva a daganatot. A magzati hydrops és placentamegalia tíz nap alatt visszafejlődött. Az egyik betegnek 16 hónapos korában germinalis sejttumor áttétje keletkezett a tüdőben, amit kemoterápiával és műtéttel kezeltek. A beteg 6 éves korában daganatmentes. A szerzők esetei bizonyítják, hogy a nagy daganat rezekciója a szívelégtelenség kórélettani folyamatát visszafordítani képes és a korai beavatkozás a legjobb reményt nyújtja a magzat túlélésére. Ha a magzat szivének állapota megengedi elegendő a sorozatos szonográfiás megfigyelés. Ha placentamegalia vagy hydrops fejlődik ki a tüdőérettség elérése után sürgősségi császármetszést kell végezni. A 32. terhességi hét előtt viszont a nyitott méh melletti műtét megfontolandó.
A daganat nagysága koraszülést vagy dystociát eredményezhet. A koraszülést a polyhydramnion okozta fokozott méh ingerlékenység és az idő előtti burokrepedés idézheti elő. A koraszülés gyakorisága 42–50%, a morbiditás 12–68% és a mortalitás 15–35% (Bruce és mtsai 2000; Westerberg és mtsai 2000). Az anyai tükör szindróma esetén a világrahozatal a legjobb alternatíva, megelőzendő a fenyegető anyai szövődményeket.
A beteg követése mind a helyi recidivák, mind a távoli áttétek felfedezése érdekében kívánatos (Hedrick, Crobleholme 2001). A perinatalis morbiditás és halálozás gyakori: szívelégtelenség, koraszülés, anaemia, dystocia és nem gyanított esetekben a születés közbeni daganatrepedés, vérzés következtében (Avni és mtsai 2002).
A nagy sacrococcygealis teratoma nehéz sebészeti problémát jelenthet. Nemcsak az eltávolítás, hanem a far rekonstrukciója is nehéz lehet a műtét befejezésekor (Fishman és mtsai 2004). A hysterotomia segítségével végzett nyitott műtét a gyakori magzati halálozás és anyai veszélyeztetés miatt csak nagyon gondosan szelektált esetekben végezhető (Cortes és Farmer 2004).
A vascularis laesiók az összes bőrelváltozás 40%-át tették ki (Csoma és mtsai 2014). A bőrgyógyászati daganatok ultrahanggal jól körölírt, echoszegény képletek, diffúze erezettek, előfordul bennük meszesedés és zsír. A legtöbbször a subcutan zsírtól jól elhatárolódnak. Az ereknek vénás áramlás jelük van és gyakori lelet a kis ellenállású artériás áramlás, e daganatoknak az esetek felében arteriovenosus fistulájuk van, ami szívelégtelenséggel és hydropssal társulhat (Loureiro és mtsai 2008). Az endothelsejtek proliferációjából erednek. A domináns értípus szerint: capillaris, arteriás, vénás, nyirok, arteriovenosus, capillaris-lymphaticocavernosus eredetűek (Muliken, Young 1988). Az arteriás összetevőjűekben az áramlás gyors, míg a capillaris, nyirok és vénásokban lassú.
Leggyakoribbak a haemangiomák. A congenitalis haemangiomák két csoportba sorolhatók a világrajövetel utáni viselkedésük szerint: 1. a gyorsan visszafejlődők (Elia és mtsai 2008) és 2. a perzisztálók, amelyek még késő gyermekkorban is megvannak (Chan és mtsai 2002; Marler és mtsai 2002). A daganatot ellátó összekötő ér Doppler szonográfiával kimutatható. A haem angiomák jóindulatú tumorok. Izomrétegük rendszerint nincs, ezért az ellenállás kicsi és a vér az érhálózaton át nagy sebességgel áramlik (Benacerraf 1998). Ultrahanggal az echogén, szolíd részektől a megvastagodott falú cystás részekig különböző változatok fordulnak elő (Bukovinszky és mtsai 1956, Tseng és mtsai 1999). Meszesedések előfordulhatnak.
A gyorsan visszafejlődő veleszületett haemangiomák tömött, vörös, vagy rózsaszínű képletek a felszínükön teleangiectasias haloval. Születéskor teljesen kifejlettek és a következő hónapokban gyorsan visszafejlődnek és egy évnél rövidebb idő alatt teljesen felszívódnak vagy sorvadás marad utánuk (Mulliken és Enjolras 2004). A véráramlás jelei hiányozhatnak vagy az értípustól, az arterio-venosus shunt-től és az endothel sejtek proliferaciójától függ (Bulas és mtsai 1882). Előfordulási helyük: a fejbőr, a nyak, hónalj, mellkas, törzs, kar, kéz, láb, gát, kereszt-. farokcsonttáj, máj és has (Loureiro és mtsai 2008). (I/4-13a ábra és I/4-13b ábra) Előfordult, hogy a nagy haemangioma a szivet megterhelte és a világrajövetel után digoxin és lasix kezelésre volt szükség. A daganat kezelésére szteroidokat adtak. Évek alatt a haemangioma nagysága csökkent. Kétéves korban a szívgyógyszerek adását abbahagyták (Chan és mtsai 2002).
A fejbőr haemangioma hajlamos a kifekélyesedésre, aminek alopecia a következménye. A máj haemangioma szívelégtelenséggel társulhat az arterio-venosus shunt vagy a fokozott hasi nyomás miatti hypoventillatio következtében (Boon és mtsai 1996). A haemangioma különleges alakja a Klippel-Trenaunay-Weber szindróma, amelyet a multiplex haemangioma, aszimmetrikus végtag hypertrophia és arterio-venosus fistulák jelemeznek (Paladini és mtsai 1998).
A gyorsan involválódó típust kezelni nem szükséges, mert spontán viszszafejlődnek. A megmaradók kezelése a kimetszés. Az eltávolítás mellett a vascularis embolizáció is szóba kerülhet.
Az érdaganatok között gyakori az infantilis haemangioma, ami a születéskor még nincs, mert postnatalisan jelenik meg.
 
I/4-13a ábra. Világrajövetel előtti Doppler szonográfiás kép: a végtag haemangioma tágult erei (Chan K. L. és mtsai, Hong Kong, SAR, Kína: Prenat Diagn 2002; 22: 437–441.)
 
I/4-13b ábra. Világrajövetel utáni kép: a haemangioma a bal alső végtagot eltorzította
 
A haemangiopericytoma nagy ritkán veleszületett (Hornoy és mtsai 2005; Jenkins 1987). Az ovális daganatsejtek a végtagok bőr alatti erei körül koncentrikus rétegekben helyezkednek el (Sepulveda és mtsai 2003). Klinikailag lassan növekvő csomók amelyek azonban a belső szervekben, sőt a központi idegrendszerben is előfordulhatnak.
A lymphangiomák a test majdnem minden részében előforduló nyirokerekből kiinduló daganatok. Az esetek 95%-ában a nyakon és a hónaljban (cystas hygromák) fordulnak elő (Chan és mtsai 1971; Levine 1989; Romero és mtsai 1988; Singh és mtsai 1971). A rekesz alattiak 63%-a baloldali (Davidson, Hartman 1990). A hasi lymphomák leggyakrabban a vékonybél mesenteriumában, baloldalon fordulnak elő. A következő előfordulási hely a retroperitoneum. Ultrahanggal sok, vékony válaszfalú, echogén képlet látható (Patiel és mtsai 2000). A bevérzett érrészek a nyirokeredetű daganatokban mint hyperechos gócok láthatók. Ráterjedhetnek az alsó végtagra, különösen a balra (Kaminopetros és mtsai 1997; Katz és mtsai 1992; Kolowski és mtsai 1988). A lymphangiomák jóindulatúak, bár képesek a szomszédos szöveteket infiltrálni és a légutakat beszűkíteni.
A lymphangiomák szerkezetileg lehetnek micro és mcrocystasok. Szövettanilag 3 csoportba sorolhatók: 1, lymphangioma simplex capillarisokból, 2. cavernosus lymphangioma tágult nyirokerekből, gyakran kötőszövetes adventitiaval borítva és 3. cystas lymphangioma vagy hygroma endothel sejtekkel bélelt, különböző nagyságú, multiplex cisztákból áll (Desphande és mtsai 2001). Ezek az alakok keveredhetnek (Fonkalsrud 1884). A lymphangiomak jóindulatúak bár képesek a szomszédos szöveteket infiltrálni és a nyakban elhelyezkedők a légútakat beszűkíteni (Chan és mtsai 2002).
A haemangiolymphangioma vér- és nyirokereket (capillarisokat) tartalmazó multilocularis daganat (Senoh és mtsai 2001). Veleszületett, a gyermek növekedésével a terjedelme fokozódik (Shah és mtsai 1987). Előfordul a nyakon, hónaljban, mellkason, lumbalis tájékon, hasban, húgyhólyagban (Giacalone és mtsai 1993; Gonzales és mtsai 2000; Chadna és mtsai 1987). A bevérzett részek mint hyperechogén gócok láthatók. Növekedése és helyi inváziója az izomba, csontba és szomszédos szövetekbe súlyos deformitásokhoz vezethet (Tseng és mtsai 2002). A kiterjedt kimetszés ajánlatos, ha ez nem lehetséges az alternatív kezelési mód a kemoterápia (Senoh és mtsai 2001). Műtét után recidiva előfordul. (Giacalone és mtsai 1993; Shah és mtsai 1987).
Lágyrész daganatok A veleszületett fibrosarcoma kivételes ritkaságú malignus daganat. Leggyakoribb a végtagokon (71%), de előfordul a hónaljban, mellkasban retroperitoneumban (Dolcart és mtsai 1995; Huan és mtsai 1998; Pousti és mtsai 1998; Tseng és mtsai 2002). Az axillarisan elhelyezkedők agresszívebbek (Dillon és mtsai 1995). Szonográfiával echogén képlet a stromájában Dopplerrel szétszórt arteriás jelek láthatók. Szövettanilag orsó alakú, hyperchromatikus magvú sejtekből állnak (Huang és mtsai 2005). A prognózis kedvezőtlen, de a fiatal korban jobb mint a felnőtt típusú fibrosarcomáké. A kezelés kiterjedt kimetszés és kemoterápia, amivel az 5 éves túlélés elérheti a 84%-ot (Berry és Charles 2001; Dillon és mtsai 2001).
A lágyrész daganatok közé sorolhatjuk a rendkívül malignus extrarenalis rhabdoid tumort, amelynek halálozása közel 100%-os. Számos szervben okoz praenatalisan metastasist.
Néhány veleszületett leukaemiát is leírtak (Fasching és mtsai 2000; Hjalgrim és mtsai 2002; Wiemels és mtsai 1999). Veleszületett leukaemiát észleltek egypetéjű ikrekben. A szerzők a legvalószínűbbnek a monokloniális keletkezést tartják az egyik ikerben, amely a lepény érösszeköttetésein keresztül áttétet adott a másikba (Konetzny és mtsai 2004). Permetrin (aeroszolidált rovarirtó) terhesség alatti alkalmazása után is megfigyeltek veleszületett leukaemiát (Borhardt és mtsai 2003). Vogel (1991) két méhen belül elhalt magzatban és egy halott újszülöttben figyelt meg leukosist. Gyermekkorban leggyakoribb az acut lymphoblastos leukaemia, specifikus markerét az újszülöttkori vérben megtalálva bizonyítást nyert, hogy a leukaemia már a méhben elkezdődhet (Fasching és mtsai 2000; Ford és mtsai 1998; Hjalgrim és mtsai 2002; Wiemels és mtsai 1999; 2002). Egy esetben nagyszámú lymphoblastos sejtek voltak láthatók a nagy, súlyos, vizenyős, halvány lepény boholy ereiben és stromájában, de ezek az intervillosus terekben és az anyai keringésben nem voltak megfigyelhetők. Az anya fehérvérsejtszáma normális volt. A leírtak alapján a magzatnak veleszületett lymphoid leukaemiája volt (Benirschke, Driscoll 1967). Lymphoblastos leukaemia esetén a lepény nagy vizenyős, súlyos és halvány. A lymphoblastos sejtek csak a boholyerekben láthatók, az intervillosus terekben és az anyai erekben nem.
A congenitalis melanocytás naevus gyakorisága 0,6-1,6%. Az óriási melanocytás naevus pedig 20 000 élveszületett között egy fordult elő. Beavatkozás nélkül 2-38%-ban fenyeget a későbbi malignus melanoma kifejlődésének veszélye.
 
A humán magzat klinikopatológiája

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 707 5

Orvostudomány

A terhesség alatt rendkívül sok egyed pusztul el, amit azonban nem veszteségnek kell tekintenünk, hanem a hibás egyedek kiszűrésének. Minél súlyosabb a kóros eltérés, annál hamarabb történik az elhalás. A nagyon korán elhaltak felszívódhatnak és esetleg nyomuk sem marad, csak az ultrahangvizsgálat bizonyítja, hogy amit láttunk, eltűnik a szemünk elől. A szervezet igyekszik az anyát a további viseléstől megkímélni. A terhesség elején a fogantatások eredményeinek 50%-a hibás, ami a természet szelekciójának következtében a terhesség végére, a szülés idejére 0,5%-ra zsugorodik. A kóros egyedeket a korai képalkotó eljárások már a terhesség első felében kimutatják, így az orvosnak és a családnak lehetősége van a kihordás vagy a terhességmegszakítás mellett dönteni. Figyelembe kell venni a rokkantság súlyosságát, kezelhetőségét és az egyén várható életminőségét.

A magzati betegségek diagnosztikája, sőt a kezelési lehetőségek továbbra is fejlődnek, ami nézetünket is sokszor befolyásolni képes. Könyvünk a jelenlegi állapotot tükrözi, ami azonban azt is jelenti, hogy a tudásunk folyamatosan bővül. A holnapi tudásunk a maiak alapjain nyugszik – ezért elődeink vívmányait lebecsülni nem szabad. Sokszor láthatjuk azt, hogy az új technikák tanúsítják azt, amit elődeink már sejtettek, de csak az új eljárások tették lehetővé a bizonyítást. (a szerzők)

Hivatkozás: https://mersz.hu/jakobovits-jakobovits-a-human-magzat-klinikopatologiaja//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero
Kivonat
fullscreenclose
printsave