Jakobovits Ákos, Jakobovits Antal

A humán magzat klinikopatológiája

Örökölt, szerzett betegségek és terápiás lehetőségek

Magzati anaemiák

Két előidéző okra vezethetők vissza: az immunológiai és nem immunológiaikra. A rhesus D-inkompatibilitással külön foglalkozunk. A magzati haemoglobin amikor a terhességi kornak megfelelő érték felére csökken tejsav szaporodik fel és immunológiai hydrops következik be (Apkon 1995).

A magzati anaemiák mintegy 10%-a immunológiai. A nem-immunológiaiak előidézői közül elsőnek a parvovírus B19-et említjük, amely az erythrocyták előfutár sejtjeit a csontvelőben és más vérképzőszervekben lízist vált ki (Wagner és Köninger 2012). A súlyos magzati anaemia mintegy 1,5%-ban haemolysist és következményesen hydropsot idéz elő. A kifejezett anaemia az 1. trimesterben és a 2. kezdetén lepényelégtelenség révén retardált növekedést okoz. Az újszülötteknek azután 29%-ban kifejezett anaemiájuk van (Kush és mtsai 2006).

Enyhe fokú placentaelégtelenség esetén kompenzáló vörösvérsejt kibocsájtás következik be, ami polycythaemiát eredményez. A terhesség elején fellépő súlyos lepényelégtelenség esetén ezt a kompenzációs mechanizmust elakasztja, a kisebb erythropoetin kibocsájtás a vese perfúziót csökkenti. A máj és a csontvelő perfúzió is csökken, a haemopoesis gátolt és a magzati anaemia fokozódik.

A hasi traumák kb. ¼ része az erythrocyták anyai vérbe jutása révén magzati vérvesztéshez vezet. Az esetek 90%-ában a magzati vérvesztés 30 ml-nél kevesebb, de egyes esetekben súlyos is lehet (Schneider és mtsai 1990). Elvétve előfordul a chorialis erek nagyfokú hyperplasiája kifejezett magzati anaemiához és hydropshoz vezet (Hamill és mtsai 2000). Az anaemia hatására a véráramlássebesség fokozódik az életfontos szervekben (agy, szív és mellékvese), a nem életfontosakban viszont az ellenállás növekszik (agykímélő kompenzáció) (Rizzo és mtsai 1990).

A 7 mg/dl alatti haemoglobin deficit hydrops képződéséhez vezet gyakran ascitessel, pleuralis folyadékgyülemmel, hepatosplenomegaliával, cardiomegaliával és polyhydramnionnal (Whitecas, Moise 2000). Az arteria cerebri media véráramlássebesség mérése az anaemia kórisme aranystandardja (Goldberg). Kívánatos az anaemiát kezdetben felismerni még a hydrops megjelenés előtt, mert a hydrops jelenlétében a kezelés nehezebb (van Kamp és mtsai 2001).

A méhen belüli transzfúzió indokolt 10g/dl haemoglobin érték, vagy 30%-os haematokrit érték esetén. A 80%-os haematokrit szignifikánsan emeli a haemoglobin értéket, a magzati térfogat túlterhelése nélkül. Transzfúzió után a haemoglobinszint 12–15 g/dl, illetve a 40%-os haematokrit a kívánatos A hydropsos magzatnak a haemoglobin értékét lassan a 2 transzfúzióval kell elérni (Moise 2005).

A prognózis az intrauterin transzfúzió után a hydrops hiányától vagy jelenlététől függ. Az átlagos túlélés 85%. Ha nincs hydrops a túlélés gyakorisága eléri a 90%-ot. A transzfúziók csökkentik az újszülöttekben a magicterust és a neurológiai megbetegedéseket, a sorozatos vércserék szükségességét és végül a gyakori halálozást. Rendszeres haemoglobin és reticulocytaszám ellenőrzés javallt, amig az újszülött haemopoeticus rendszere helyre nem áll. Az esetek mintegy felében a világrajövetel után 4 héttel ismét transzfúziót kell adni, mivel a saját eryhropoesis még nem kielégítő. A köldökzsinór transzfúzió után alapvetően a hüvelyi szülés nem ellenjavallt.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 707 5

Orvostudomány

A terhesség alatt rendkívül sok egyed pusztul el, amit azonban nem veszteségnek kell tekintenünk, hanem a hibás egyedek kiszűrésének. Minél súlyosabb a kóros eltérés, annál hamarabb történik az elhalás. A nagyon korán elhaltak felszívódhatnak és esetleg nyomuk sem marad, csak az ultrahangvizsgálat bizonyítja, hogy amit láttunk, eltűnik a szemünk elől. A szervezet igyekszik az anyát a további viseléstől megkímélni. A terhesség elején a fogantatások eredményeinek 50%-a hibás, ami a természet szelekciójának következtében a terhesség végére, a szülés idejére 0,5%-ra zsugorodik. A kóros egyedeket a korai képalkotó eljárások már a terhesség első felében kimutatják, így az orvosnak és a családnak lehetősége van a kihordás vagy a terhességmegszakítás mellett dönteni. Figyelembe kell venni a rokkantság súlyosságát, kezelhetőségét és az egyén várható életminőségét.

A magzati betegségek diagnosztikája, sőt a kezelési lehetőségek továbbra is fejlődnek, ami nézetünket is sokszor befolyásolni képes. Könyvünk a jelenlegi állapotot tükrözi, ami azonban azt is jelenti, hogy a tudásunk folyamatosan bővül. A holnapi tudásunk a maiak alapjain nyugszik – ezért elődeink vívmányait lebecsülni nem szabad. Sokszor láthatjuk azt, hogy az új technikák tanúsítják azt, amit elődeink már sejtettek, de csak az új eljárások tették lehetővé a bizonyítást. (a szerzők)

Hivatkozás: https://mersz.hu/jakobovits-jakobovits-a-human-magzat-klinikopatologiaja//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero