Válts MeRSZ+ -ra!

MeRSZ online
okoskönyvtár

Több száz tankönyv egy helyen.
Online. Bárhol. Bármikor.

Jakobovits Ákos, Jakobovits Antal

A humán magzat klinikopatológiája

Örökölt, szerzett betegségek és terápiás lehetőségek

Mellékvese hyperplasia

Az adrenogenitalis szindróma a méhben kezdődhet. A mellékvese hyperplasiának 6-féle alakja különböztethető meg: 1. a klasszikus 21-hidroxiláz (OH) deficit, 2. a nem klasszikus 21-OH deficit, 3. a 11 béta-OH deficit, 4 a 3 béta-OH deficit, 5. a 17-OH deficit és 6. a lipoid veleszületett mellékvese hyperplasia. A veleszületett mellékvese enzimopathiák túlnyomó többségében (90-95%-át) a klasszikus 21-OH-deficit okozza a mellékvese hyperplasia tüneteinek kifejlődését (American Academy of Pediatrics 2000A; Levine 2004; Sólyom és mtsai 2004; White és Speiser 2000). A többiek elenyésző kisebb százalékban szerepelnek: a nem klasszikus 21-OH-deficit különböző kaukázusi rasszokban 0,1%-ot, az askenázi zsidókban 3,7%-ot; a 11-OH-deficit 5,8%-ot tesznek ki. A lipoid veleszületett mellékvese hyperplasia az élettel össze nem egyeztethető.
A veleszületett virilizáló mellékvese hyperplasia túlnyomó többségét a 21-OH-deficit idézi elő, amire a kortizon bioszintézishez lenne szükség. Gyakoriság: mintegy 16 ezer születésre egy esik. A CYP21 gén molekuláris vizsgálata a kulcsmegoldás. Az alapvető ok a 21-OH-deficit következtében a mellékvesekéreg nem képes megfelelő mennyiségben kortizont szintetizálni. A következmény az akadályozott enzimfolyamat előtt a legközelebbi prekurzorok túltermelődnek és felhalmozódnak (American Academy of Pediatrics 2000B). Az elégtelen hidrokortizon szintézis feedback hatást gyakorol a hypothalamusra és az adenohypophysisre, ezáltal növeli a CRH és ACTH elválasztását. A fokozott ACTH szekréció hatására a mellékvesék nemi hormon prekurzort szecernálnak, amelyek szintéziséhez nem szükséges a 21-hidroxiláció. Ezek a hormonok tovább metabolizálódnak androgénekbe (tesztoszteronba és dihidrotesztoszteronba), kisebb mértékben ösztronba és ösztradiolba. Közülük azokat a betegeket nevezzük „egyszerű virilizáltaknak”, akik aldoszteron produkciója elegendő és ezért nincs sóvesztésük, de a praenatalis virilisatio jeleit viselik (White és Speiser 2000).
A klasszikus 21-OH-defektus következtében a mellékvese hidrokortizon szintézis helyett androgén hatású hormont termel, ami már a méhen belül kezdődik. Kortizon hiányában kórosan fokozódik az ACTH elválasztás. A fokozott funkciót tükrözi a mellékvese hyperplasia, ami ultrahanggal a terhesség második trimeszterének elején kimutatható (II/6-1. ábra), boncolásnál pedig láthatók a vesék nagyságához hasonló mellékvesék (II/6-2. ábra) (Esser és Chaoui 2004).
A feed-back mechanizmus alapján a keletkezett androgén a hypophysis gonadotrop hormon produkciót elnyomja, illetve visszaszorítja és csak a kóros androgén hatás érvényesül virilisatioval. A feltűnő clitoris nagyság szonográfiával már méhen belül megfigyelhető (Esser és Chaoui 2004). Az andrenogenitalis szindróma veleszületett alakja X-kromoszómához kötődő recesszív autoszómális öröklődő betegség. Heterozigóta szülők esetén a kórkép a következő terhességekben 25%-os gyakorisággal ismétlődhet (Esser és Chaoui 2004).
A lányokban virilisatiós tünetek lépnek fel a hypogonadotrop hypogonadismus következtében (Levine 2000). A clitoris penisszerűen növekszik. A nagyajkakból scrotum fejlődik, de üres herezacskóra hasonlít (II/6-3. ábra). A mellékvese hyperplasia nuchalis translucenciával társulhat, ami a terhesség 11-14. hetében megfigyelhető (Fincham és mtsai 2002; Flores Anton B és mtsai 2003; Masturzo és mtsai 2001).
 
II/6-1. ábra. 23 hetes terhesség. A lánymagzat mellékveséi megnagyobbodtak a/ hosszanti-, b/ harántmetszeti szonográfiás ábrázolás. A mellékvesék mérete 18X18X14,6 mm (Esser T., Chaoui R., Berlin, Németország: Ultrasound Obstet. Gynecol. 2004; 23: 293–297)
 
II/6-2. ábra. Összetett szívanomália miatt végzett terhességmegszakítás után láthatók a vesék nagyságához hasonló mellékvesék (Esser T., Chaoui R., Berlin, Németország: Ultrasound Obstet. Gynecol. 2004; 23: 293–297)
 
II/6-3. ábra. Egyhónapos adrenogenitalis szindrómás leány külső nemi szervei. A phallus megnagyobbodott, benne végigfut a húgycső, külső nyílása a glans végén van. Normálisnak látszó üres scrotum (Welfle J. és mtsai, Bonn, Németország: Clin. Endocrinol. 2002; 56: 231–238.)
 
A veleszületett adrenogenitalis szindrómában az 1950-es évek óta eredményesen alkalmazzuk a kortikoid (glukokortikoid, sóvesztő alakban mineralokortikoid kiegészítéssel) kezelést. Leánymagzatok esetén a dexamethason kezelést a genitális fejlődés befejeződése előtt, azaz a 8-10. terhességi hét előtt el kell kezdeni (Brook 2000; Esser és Chaoui 2004; Rosenberg és Gadon 1997; Speiser 2003). Ha a lányok méhen belüli kezelése nem történik meg tökéletes férfi nemi szervek fejlődhetnek ki üres herezacskóval. A méhen belüli mellékvese androgén túlprodukció direkt szervezési hatással van az agyra és bizonyos nemre típusos viselkedést vált ki. Ezek a kislányok fiús játékok iránt mutatnak érdeklődést (Nordenström és mtsai 2002).
Megemlítjük még, hogy az anya hosszú ideje tartó kortikoszteroid kezelése a magzat mellékvese nagyságának csökkenéséhez vezethet (Bronhshtein és mtsai 1993).
Állatokon végzett kísérletek és humán tapasztalatok arra utalnak, hogy az első trimeszterben végzett dexamethason kezelés csökkenti a születési súlyt, befolyásolja a vese, pancreas betasejtek és az agy fejlődését, hajlamosít orofcialis hasadék keletkezésére, a felnőttkori hipertonia betegségre és hyperglycaemiára, a fokozott szorongásra, szegényes szóügyességre, emlékezőtehetségre, iskolai és szociális kompetenciára. Ezek alapján a dexamethason nem alkalmas rutin kezelésre (Miller és Feldman 2013).
 
A humán magzat klinikopatológiája

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 707 5

Orvostudomány

A terhesség alatt rendkívül sok egyed pusztul el, amit azonban nem veszteségnek kell tekintenünk, hanem a hibás egyedek kiszűrésének. Minél súlyosabb a kóros eltérés, annál hamarabb történik az elhalás. A nagyon korán elhaltak felszívódhatnak és esetleg nyomuk sem marad, csak az ultrahangvizsgálat bizonyítja, hogy amit láttunk, eltűnik a szemünk elől. A szervezet igyekszik az anyát a további viseléstől megkímélni. A terhesség elején a fogantatások eredményeinek 50%-a hibás, ami a természet szelekciójának következtében a terhesség végére, a szülés idejére 0,5%-ra zsugorodik. A kóros egyedeket a korai képalkotó eljárások már a terhesség első felében kimutatják, így az orvosnak és a családnak lehetősége van a kihordás vagy a terhességmegszakítás mellett dönteni. Figyelembe kell venni a rokkantság súlyosságát, kezelhetőségét és az egyén várható életminőségét.

A magzati betegségek diagnosztikája, sőt a kezelési lehetőségek továbbra is fejlődnek, ami nézetünket is sokszor befolyásolni képes. Könyvünk a jelenlegi állapotot tükrözi, ami azonban azt is jelenti, hogy a tudásunk folyamatosan bővül. A holnapi tudásunk a maiak alapjain nyugszik – ezért elődeink vívmányait lebecsülni nem szabad. Sokszor láthatjuk azt, hogy az új technikák tanúsítják azt, amit elődeink már sejtettek, de csak az új eljárások tették lehetővé a bizonyítást. (a szerzők)

Hivatkozás: https://mersz.hu/jakobovits-jakobovits-a-human-magzat-klinikopatologiaja//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero
Kivonat
fullscreenclose
printsave