Jakobovits Ákos, Jakobovits Antal

A humán magzat klinikopatológiája

Örökölt, szerzett betegségek és terápiás lehetőségek

Idézett és ajánlott irodalom

BELFORT MA, WHITEHEAD WE, SHAMSKIRSAZ AA, et al. Fetoscopic repair of meningomyelocele. Obstet Gynecol 2015; 126: 881–884.

BIGGIO JR, WENSTROM KD, OWEN J. Fetal open spina bifida: a natural history of disease progression in utero. Prenat Diagn2004: 24: 287–289.

BOTTO LD, KHOURY MJ, MASTROIACOVO P, et al. The spectrum of congenital anomalies of the VACTERL association. An international study. Am J Med Genet 1997; 71:8–15.

BRUNER JP, TULIPAN N, REED G, et al. Intrauterine repair of spina bifida: Preoperative predictors of shunt dependent hydrocephalus. Am J Obstet Gynecol 2004; 190: 1305–1312.

COHEN MM. Perspectives on holoprosencephaly. Part I. Epidemiology, genetics and syndromology. Teratology 1989; 40: 211–235.

FREY L, HAUSER WA. Epidemiology of neural tube defects. Epilepsia 2003; 44: suppl: 4–13.

FRIEDE RK. Anencephaly, rachischisis and encephalocele. In: Developmental neuropathology. Par 2: Malformations. Springer-Verlag, New York, 1975: 230–240.

HECHER K. Möglichkeiten und Grenzen der intrauterinen Chirurgie. Geburtsh Frauenheilk 2005; 65: 19–22.

JAKOBOVITS Á, JAKOBOVITS A. Az ókori mitológia és művészeti alkotások orvosi teratológiai alapjai. Orv Hetil 2005; 146: 1701–1705.

JOÓ JG, BEKE A, RAB A és mtsai. Gyakoribb fejlődési rendellenességek fetopatológiai vizsgálatok anyagában. Orv Hetil 2008; 149: 1645–1652.

LARY JM, EDMOND LD. Prevalence of spina bifida at birth – United States 1983-1990: A comparison of two surveillance systems. MMWR CDCSurveill Sum 1996; 45: 15–26.

MacCARTNEY GR, HEPPER PG, DORNAN JC, et al. Prenatal motor function in Spina bifida. Ultrasound Obstet Gynecol 2002; 0 Suppl 1: 17.

MACHADO LE, BONILLA-MUSOLES F, OSBORNE N, et al. Skeletal anomalies. Donald School J Ultrasound Obstet Gynecol 2007; 1: 48–72.

MANGELS KJ, TULIPAN N, BRUNER JR, et al. Use of bipendicular advancement flaps for intruterine closure of myeloschisistechnical report. Pediatr Neurosurg 2000; 12: 52–56.

MARTÍNEZ-FRÍAS ML, BERMEJO E. Frequency and trends of congenital defects in Spain: usefulness and significance of different frequencies. Med Clin (Barcelona) 1999; 113: 459–462.

MILUNSKY A. Maternal serum screening for neural tube and other defects. In: Milunsky A (ed): Genetic Disorders and the Fetus: Diagnosis, Prevention and Treatment. The John Hopkins University Press Baltimore l998: 635–701.

MONTEAGUDO A, MAYBERRY P, REBARBER A, et al. Sirenomelia sequence. First-trimester diagnosis with both two and three-dimensional sonography. J Ultrasound Med 2002; 21: 915–920.

POOH RK, POOH KH. Fetal vertebral structure defected by three dimensional ultrasound. Ultrasound Rev Obstet Gynecol 2005; 5: 29–33.

SCHIESSER M, HOLZGREVE W, LAPAIRE O, et al. Sirenomelia, the mermaid syndrome – detection in the first trimester. Prenat Diagn 2003; 23: 493–495.

SIMON EM, POLLOCK AN. Prenatal and postnatal imaging of spinal dysraphism. Sem Roentgenol 2004; 39: 182–196.

SEPULVEDA W, WONG AE First trimester screening for holoprosencephaly with choroid plexus morphology (‘butterfly’ sign) and biparietal diameter. Prenat. Diagn. 2013, 33: 1233–1237.

SEPULVEDA W, DEZEREGA V, BEC First trimester sonographic diagnosis of holoprosencephaly: value of the (‘butterfly’) sign. J. Ultrasound Med. 2004; 23: 761–765.

SUAREZ-OBANDO F, PRIETO JC. Compleio agnatia holoprosencephaly informe de caso Colombia Medica 2007; 38: 305–307.

SZENDI B. A cyclopiáról. Magy Orv Arch 1933; 34: 298–309.

TÓTH Z. A magzat craniospinalis rendellenességei. In: Tóth Z, Papp Z. (szerk): Szülészet-Nőgyógyászati Ultrahang-Diagnosztika. White Golden Book, Budapest 2006: 175–192.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 707 5

Orvostudomány

A terhesség alatt rendkívül sok egyed pusztul el, amit azonban nem veszteségnek kell tekintenünk, hanem a hibás egyedek kiszűrésének. Minél súlyosabb a kóros eltérés, annál hamarabb történik az elhalás. A nagyon korán elhaltak felszívódhatnak és esetleg nyomuk sem marad, csak az ultrahangvizsgálat bizonyítja, hogy amit láttunk, eltűnik a szemünk elől. A szervezet igyekszik az anyát a további viseléstől megkímélni. A terhesség elején a fogantatások eredményeinek 50%-a hibás, ami a természet szelekciójának következtében a terhesség végére, a szülés idejére 0,5%-ra zsugorodik. A kóros egyedeket a korai képalkotó eljárások már a terhesség első felében kimutatják, így az orvosnak és a családnak lehetősége van a kihordás vagy a terhességmegszakítás mellett dönteni. Figyelembe kell venni a rokkantság súlyosságát, kezelhetőségét és az egyén várható életminőségét.

A magzati betegségek diagnosztikája, sőt a kezelési lehetőségek továbbra is fejlődnek, ami nézetünket is sokszor befolyásolni képes. Könyvünk a jelenlegi állapotot tükrözi, ami azonban azt is jelenti, hogy a tudásunk folyamatosan bővül. A holnapi tudásunk a maiak alapjain nyugszik – ezért elődeink vívmányait lebecsülni nem szabad. Sokszor láthatjuk azt, hogy az új technikák tanúsítják azt, amit elődeink már sejtettek, de csak az új eljárások tették lehetővé a bizonyítást. (a szerzők)

Hivatkozás: https://mersz.hu/jakobovits-jakobovits-a-human-magzat-klinikopatologiaja//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero