Jakobovits Ákos, Jakobovits Antal

A humán magzat klinikopatológiája

Örökölt, szerzett betegségek és terápiás lehetőségek

Diagnosztikus beavatkozások a 2. trimeszterben

A traumás károsodások között a diagnosztikus célból végzett invazív beavatkozások elvétve bekövetkező szövődményeit említjük. A terhesség első felében végzett beavatkozások során traumás károsodások következhetnek be. Az első trimeszterben végzett chorionboholy mintavétel végtag redukciós defektusokhoz vezethet, aminek a veszélye 1-2%-os, de a vetélés veszélye is fokozott (Firth és mtsai 1994; Nikkels 2004; Wapner és mtsai 2002).

A második trimeszterben az amniocentesishez társuló magzati mikrotranszfúzió az anyában tízszer ritkább, mint cordocentesis esetén (Sikovanyecz és mtsai 2005). Az amniocentesis magzati veszteségének gyakorisága 0,5–1,3%, cordocentesis esetén pedig 0,2–1,4% (Sikovanyecz és mtsai, 2001, Cederholm és mtsai 2005). Az amniocentesis és orthopaed tartási deformitás mint csípőficam, az alsó végtag csontjainak görbülete, térd diszlokáció, veleszületett dongaláb, arthrogryposis társulását figyelték meg különösen olyankor, ha a beavatkozás után magzatvízcsorgás következett be (Cederholm és mtsai 2005). Cederholm és mtsai (2005). Nagyszámú vizsgá- lati anyaga reprezentálja az amniocentesisel kapcsolatos veszélyeket, ezért eredményeiket részletesebben ismertetjük.

A 2. trimeszter után végzett genetikai amniocentesissel kapcsolatos magzatveszteség 1 per 769, szignifikánsan nem különbözik az invazív eljárás nélkül bekövetkezett veszteség rátájától (Odibo és mtsai 2008). Cederholm és mtsai (2005) Svédország 7 genetikai laboratóriumában 1991 és 1996 között 21 748 terhesnél végzett amniocentesis eredményeit hasonlították össze egymással és 47 854 kontroll hasonló korú 35–49 éves terhessel. Az amniocentesiseket 13–16 hetes, a magzatboholy mintavételeket pedig 10-12 hetes terhességekben végezték. A csontváz-izom malformatiók, a dongaláb veszélye a kontrollokhoz viszonyítva megnőtt különösen akkor, ha az amniocentesist a 14. terhességi hét előtt végezték, a 12–13. héten 1,3%-os a gyakoriság.

A végtag redukciós defektusok gyakorisága hasonló volt a 3 vizsgált csoportban. Respiratiós zavar az amniocentesises csoportban a 14–15. héten fordult elő gyakrabban. Az amniocentesis után gyakoribb volt az újszülött pneumonia a legnagyobb veszélyt a 13. hét előtti beavatkozás jelentette. A meconium aspiratio az amniocentesis egész anyagát tekintve nem volt gyakoribb, de a terhesség 13. hetében végzett esetekben a veszély szignifikánsan megnőtt. Az 1990-es évek vége felé a korai amniocentesis nagyobb mérvű kedvezőtlen hatása nyilvánvaló lett és ez a terhesség 15. hetében végzendő irányvonalhoz vezetett (Cederholm és Axelsson 1997; The Canadian 1998).

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 707 5

Orvostudomány

A terhesség alatt rendkívül sok egyed pusztul el, amit azonban nem veszteségnek kell tekintenünk, hanem a hibás egyedek kiszűrésének. Minél súlyosabb a kóros eltérés, annál hamarabb történik az elhalás. A nagyon korán elhaltak felszívódhatnak és esetleg nyomuk sem marad, csak az ultrahangvizsgálat bizonyítja, hogy amit láttunk, eltűnik a szemünk elől. A szervezet igyekszik az anyát a további viseléstől megkímélni. A terhesség elején a fogantatások eredményeinek 50%-a hibás, ami a természet szelekciójának következtében a terhesség végére, a szülés idejére 0,5%-ra zsugorodik. A kóros egyedeket a korai képalkotó eljárások már a terhesség első felében kimutatják, így az orvosnak és a családnak lehetősége van a kihordás vagy a terhességmegszakítás mellett dönteni. Figyelembe kell venni a rokkantság súlyosságát, kezelhetőségét és az egyén várható életminőségét.

A magzati betegségek diagnosztikája, sőt a kezelési lehetőségek továbbra is fejlődnek, ami nézetünket is sokszor befolyásolni képes. Könyvünk a jelenlegi állapotot tükrözi, ami azonban azt is jelenti, hogy a tudásunk folyamatosan bővül. A holnapi tudásunk a maiak alapjain nyugszik – ezért elődeink vívmányait lebecsülni nem szabad. Sokszor láthatjuk azt, hogy az új technikák tanúsítják azt, amit elődeink már sejtettek, de csak az új eljárások tették lehetővé a bizonyítást. (a szerzők)

Hivatkozás: https://mersz.hu/jakobovits-jakobovits-a-human-magzat-klinikopatologiaja//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero