Jakobovits Ákos, Jakobovits Antal

A humán magzat klinikopatológiája

Örökölt, szerzett betegségek és terápiás lehetőségek

Idézett és ajánlott irodalom

BLACKWELL SC, ABUNDIS MG, NEHRA PC. Five-year experience with second trimester amniocentesis performed by a single group of obstetrician gynecologist a community hospital. Am J Obstet Gynecol 2002; 186: 1130–1132.

CANADIAN EARLY AND MID-TRIMESTER AMNIOCENTESIS TRIAL. Randomized trial to assess safety and fetal outcome of early and mid-trimester amniocentesis. Lancet 1998; 351: 242–247.

CEDERHOLM M, AXELSSON O. A prospective comparative study on transabdominal chorionic villus sampling and amniocentesis performed at 10-13 week’s gestation. Prenat Diagn 1997; 17: 311–317.

CEDERHOLM M, HAGLUND B, AXELSSON O. Infant morbidity following amniocentesis and chorionic villus sampling for prenatal karyotyping. Br J Obstet Gynaecol 2005; 112: 394–402.

FIRTH HV, CHAMBERLAIN PF, MacKENZIE IZ, et al. Analysis of limb reduction defect in babies exposed to chorionic villus sampling. Lancet 1994; 343: 1069–1071.

NIKKELS CR. Iatrogenic damage in the neonatal period. Semin Neonatol 2004; 9: 303–310.

ODIBO AO, GRA DL, DICKEJ M. et al. Revisiting the fetal loss rate after second-trimestergenetic amniocentesis et. A single center’s 16-year experience. Obstet Gynecol 2008; 111: 589–595.

SIKOVANYECZ J, HORVÁTH E, GELLÉN J, és mtsai. Az amniocentesist és cordocentesist kísérõ foetomaternalis transzfúzió és magzatveszteség Magy Nõorv L 2005; 68: 301–308.

SIKOVANYECZ J, HORVÁTH E, SALLAY É, et al. Fetomaternal transfusion and pren ancy outcome after cordocentesis. Fetal Diagn Ther 2001; 16: 83–89.

WAPNER RJ, EVANS MI, DAVIS G, et al. Procedural risk versus theology, chronic villus sampling for Orthodox Jews at less than 8 weeks’ gestation. Am J Obstet Gynecol 2002; 186: 1133–1136.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 707 5

Orvostudomány

A terhesség alatt rendkívül sok egyed pusztul el, amit azonban nem veszteségnek kell tekintenünk, hanem a hibás egyedek kiszűrésének. Minél súlyosabb a kóros eltérés, annál hamarabb történik az elhalás. A nagyon korán elhaltak felszívódhatnak és esetleg nyomuk sem marad, csak az ultrahangvizsgálat bizonyítja, hogy amit láttunk, eltűnik a szemünk elől. A szervezet igyekszik az anyát a további viseléstől megkímélni. A terhesség elején a fogantatások eredményeinek 50%-a hibás, ami a természet szelekciójának következtében a terhesség végére, a szülés idejére 0,5%-ra zsugorodik. A kóros egyedeket a korai képalkotó eljárások már a terhesség első felében kimutatják, így az orvosnak és a családnak lehetősége van a kihordás vagy a terhességmegszakítás mellett dönteni. Figyelembe kell venni a rokkantság súlyosságát, kezelhetőségét és az egyén várható életminőségét.

A magzati betegségek diagnosztikája, sőt a kezelési lehetőségek továbbra is fejlődnek, ami nézetünket is sokszor befolyásolni képes. Könyvünk a jelenlegi állapotot tükrözi, ami azonban azt is jelenti, hogy a tudásunk folyamatosan bővül. A holnapi tudásunk a maiak alapjain nyugszik – ezért elődeink vívmányait lebecsülni nem szabad. Sokszor láthatjuk azt, hogy az új technikák tanúsítják azt, amit elődeink már sejtettek, de csak az új eljárások tették lehetővé a bizonyítást. (a szerzők)

Hivatkozás: https://mersz.hu/jakobovits-jakobovits-a-human-magzat-klinikopatologiaja//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero