Jakobovits Ákos, Jakobovits Antal

A humán magzat klinikopatológiája

Örökölt, szerzett betegségek és terápiás lehetőségek


Vascularis anastomosisok ikerplacentában

A monochorialis ikerlepények közti vascularis kommunikációk lehetnek a placenta felszínén, vagy a mélyben. A felszínesek a nagyobb artéria-artéria és véna-véna között vannak, a mélyek az artéria-véna köztiek. A vascularis anastomosisok három típusba sorolhatók: 1. artéria-artéria 42,3%, 2. artéria-véna vagy véna-artéria 28,2% és 3. véna-véna köztiek 29,5% (Vogel 1991).
Vascularis anastomosisok szinte minden monochorialis lepényben megtalálhatók. Az iker-iker transzfúziós szindrómák 80%-ában a mély anastomosisok kimutathatók (Bajoria és Wiggleswort 1995). A magzat fejlődésére a legnagyobb klinikai jelentőségük az artéria-véna anastomosisoknak van. Schatz (1875) az artéria-véna bolyhokon át történő összeköttetéseket „harmadik keringés”-nek nevezte, a másik két keringés a két magzaté külön-külön. Az egyik magzat köldökzsinórjának végső arteriás ága leszáll a közös megosztott lepénylobulus mélyére, ahol a vérét egy vénának adja át (III/2-4. ábra). Ez a drenáló véna az után a vért a recipiens magzatba vezeti át (Wigglesworth 1995). Ha egyidejűleg felszínes artéria-artéria anastomosis is van, a mély harmadik keringés shuntjével párhuzamosan, akkor a keringés kiegyenlítődik és nincs következmény.
 
III/2-4. ábra. Egyik magzat köldökzsinórjának végső artériás ága leszáll a közös megosztott lobulus mélyére, ahol a vérét egy vénának adja át. Ez a draináló véna azután a vért a recipiens magzatba vezeti át (Wigglesworth JS 1995 után)
 

A humán magzat klinikopatológiája

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 707 5

A terhesség alatt rendkívül sok egyed pusztul el, amit azonban nem veszteségnek kell tekintenünk, hanem a hibás egyedek kiszűrésének. Minél súlyosabb a kóros eltérés, annál hamarabb történik az elhalás. A nagyon korán elhaltak felszívódhatnak és esetleg nyomuk sem marad, csak az ultrahangvizsgálat bizonyítja, hogy amit láttunk, eltűnik a szemünk elől. A szervezet igyekszik az anyát a további viseléstől megkímélni. A terhesség elején a fogantatások eredményeinek 50%-a hibás, ami a természet szelekciójának következtében a terhesség végére, a szülés idejére 0,5%-ra zsugorodik. A kóros egyedeket a korai képalkotó eljárások már a terhesség első felében kimutatják, így az orvosnak és a családnak lehetősége van a kihordás vagy a terhességmegszakítás mellett dönteni. Figyelembe kell venni a rokkantság súlyosságát, kezelhetőségét és az egyén várható életminőségét.

A magzati betegségek diagnosztikája, sőt a kezelési lehetőségek továbbra is fejlődnek, ami nézetünket is sokszor befolyásolni képes. Könyvünk a jelenlegi állapotot tükrözi, ami azonban azt is jelenti, hogy a tudásunk folyamatosan bővül. A holnapi tudásunk a maiak alapjain nyugszik – ezért elődeink vívmányait lebecsülni nem szabad. Sokszor láthatjuk azt, hogy az új technikák tanúsítják azt, amit elődeink már sejtettek, de csak az új eljárások tették lehetővé a bizonyítást. (a szerzők)

Hivatkozás: https://mersz.hu/jakobovits-jakobovits-a-human-magzat-klinikopatologiaja//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave