A 70-es évek eleje óta a hepatitis C-t a hepatitis A és B vírusok által okozott hepatitis eltérő formájaként azonosították, de magát a vírust sokáig nem tudták jellemezni. Erre 1989-ig kellett várni. Meghatározták a vírus életciklusának főbb lépéseit, megismerték a vírusgenomot, leírták a vírus és a gazdasejtek kölcsönhatásait, és az általuk kifejtett komplex immunválaszt. Ugyanakkor a sikeres hepatitis C elleni vakcina még mindig hiányzik. Miután a hepatitis C-vel szemben elég hatásos egyéb kezelési eljárások jelentek meg, a vakcina kifejlesztése a gyógyszergyárak csökkent érdeklődése miatt háttérbe szorult. A jelenleg optimális kezelési protokoll azonban – amely interferon, a vírusellenes ribavirin és egy másik közvetlenül ható antivirális szer – súlyos gyógyszermellékhatásokat okoz a betegekben, és csak a hepatitis C-vel fertőzött betegek kis hányadán alkalmazható. A kezelés magas költsége még a leggazdagabb országok számára is súlyos terhet jelent. Maga a betegség rendkívül alattomos, a legtöbb fertőzött ember mindaddig nem is tudja, hogy hordozza a vírust, amíg az súlyos, gyakran halálos tüneteket nem okoz. Jelenleg két hepatitis C elleni vakcina van klinikai kipróbálás alatt. Az egyik biotechnológiai úton készült, a hepatitis C vírus két sejtfelszíni glikoproteinjét tartalmazza egy erőteljes immunválaszt kiváltó adjuvánshoz kötve, a másik meg az emberi adenovírusba épített, a hepatitis C-ből izolált DNS-szekvenciát tartalmaz. Az oltással bejuttatott adenovírusban található hepatitis-DNS-szakaszról olyan fehérje termelődik, ami ellen a szervezet ellenanyagot termel. A klinikai kipróbálás alapján az adenovírus-alapú vakcina tűnik a sikeresebbnek. Ahhoz azonban, hogy ebből immunterápiára alkalmas, széleskörűen használható vakcina szülessen, a gyógyszergyárak és az egészségügyi hatóságok kutatókkal való együttműködése szükséges.