Életmódtörténet III.

A mezőgazdaság korszerűsítése és az új népélelmezési cikkek elterjedése választ adott a népességnövekedés kihívásaira, de egyben ösztönözhette is a további népességnövekedést azáltal, hogy ritkábbá tette a válságokat. A korábban említett jelenségekkel együtt (felmelegedés, „szelídebb” háborúk, kereskedelem, kórokozókkal szembeni immunitás, járványokkal szembeni hatékonyabb intézkedések stb.) azonban csak azt biztosította, hogy többen maradjanak életben a létminimum szintjén, de azt már nem, hogy a létminimum fölé emelkedjenek. A hiányos táplálkozásra, a gyakori éhezésre utal, hogy a 15. és a 19. század között – a népesség növekedésével párhuzamosan – csökkent az átlagos testmagasság. Mindezek következtében a 18–19. századi külvárosokban és falvakban korábban elképzelhetetlen létszámú nélkülöző tömegek éltek. Ők lesznek a nagy forradalmak mozgatói. Az 1789-es, 1830-as és 1848-as francia forradalmak más-más körülmények között, másféle követelésekkel robbantak ki, de egyben közösek voltak: mindegyikre gyenge mezőgazdasági évet követően került sor, amikor jelentősen felszöktek a gabonaárak.