Az első hazai számítógép megalkotása Kozma László nevéhez fűződik, aki 1930-tól az amerikai Bell Telephone antwerpeni gyárában automatikus telefonközpontok tervezésével foglalkozott. 1938-ban őt bízták meg a hadászati jelentőségű elektronikus számológépek (kalkulátorok) kifejlesztésével. Találmányai között a szakemberek szerint akadt „néhány világszenzáció”, így például ő oldotta meg először, hogy egy gépbe több különböző helyről lehessen adatokat bevinni, illetve onnan eredményeket leolvasni. Ehhez az antwerpeni gyár már meglévő telexközpontját és távírókábeleit használta fel, megelőlegezve az internet rendszerét. Belgium német megszállását követően, 1942-ben Magyarországra menekült a nácik elől, zsidó származása miatt azonban munkaszolgálat, majd deportálás várta. Mindezeket túlélve hazatért. Az elsők között kapott Kossuth-díjat, és megszervezhette a budapesti villamosmérnöki kart. 1949-ben azonban letartóztatták mint a Standard gyár műszaki igazgatóját, és szabotázs vádjával tizenöt évre ítélték. A börtönben – a kihallgatások kínjai és az egyéves magánzárka után – legfontosabb „híradástechnikai” feladatának azt tekintette, hogy életjelet adjon magáról a családjának. Végül egy börtönbeli „újítási versenybe” benevezve olyan bonyolult gépet tervezett, amelyet csakis „kinti” volt munkatársai voltak képesek elbírálni, akik – Kozma tervének megfelelően – felismerték a kézírását, és tudatták a feleségével, hogy él.