Az IBM emberei 1961-ben hozták létre az első telefonkapcsolatot két számítógép között. Az a gondolat pedig, hogy a számítógépek között telefonvonalak segítségével egész információs hálózatot építsenek ki, az Amerikai Védelmi Minisztérium kutatóintézetében született meg. A hadsereg egységei között olyan rendszert akartak kiépíteni, amely nem néhány központ köré szerveződik, tehát akkor is működőképes marad, ha valamely része egy háborúban megsérül. 1969-ben jött létre az első hálózat, az Arpanet, amely négy egyetem egy-egy gépét kötötte össze Kalifornia és Utah államokban. Az elnevezés az Advanced Research Project Agency rövidítéséből és a net – háló – szóból ered. 1972-ben már harminchét gép csatlakozott a hálózathoz. A Védelmi Minisztérium terveiben az nem szerepelt, hogy a kutatók személyes célokra is használni kezdik a rendszert, elkezdenek személyes üzeneteket váltani. Márpedig ez történt: megjelent az e-mail. Az üzenetek címzé­sében 1972-től alkalmazták a @-ot, az első emotikon pedig az írásjelekből alkotott „szmájli” volt, amelyet Scott E. Fahlman, a Carnegie Mellon Egyetem professzora 1982. szeptember 19-én 11.44-kor írt le először – válaszul kollégái kérdésére, hogy miként lehetne jelölni az elektronikus levelezésben, ha valaki csak viccel. Az egyetem belső kommunikációjából aztán kiszabadult a webre.