Balogh Kálmán (szerk.)

Szedimentológia


A hidroklasztos lerakódások

A hidroklasztos lerakódások a magma és a víz vagy víztartalmú üledék közötti kölcsönhatás eredményei. Ilyen pl. a sík térszínen mutatkozó tufagyűrűk egy része, amely viszonylag kevés mellékkőzet-törmelékből és sok vulkanoklasztból áll. A térszíni mélyedésekben található maarok környékének hidroklasztos üledékei viszont nagyon sok epiklasztot tartalmaznak. A Laachi-tó környéki, csak törmelékanyagot szolgáltató maarok (Nyugat-Németország) keletkezését úgy magyarázzák, hogy az azok 2 km-nél is mélyebb tápcsatornáiba szivárgó víz gőzzé válása a kirobbantott kráter fölött kőzettörmelékekből, gázokból, gőzből és vízcseppekből álló, viszonylag alacsony hőmérsékletű kitörési oszlopot hozott létre. Az ennek aljából a kitörés korai stádiumában gyűrűszerűen kiinduló és az aljzathoz tapadó, hideg felhő (base surge) minden irányban nagy sebességgel terjedt tova. Az oszlop összeomlása csak serkentette ennek a piroklasztikus árnál jóval kisebb sűrűségű hideg felhőnek a mozgását (Allen 1982).

Szedimentológia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 049 6

Hivatkozás: https://mersz.hu/balogh-szedimentologia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave