Rajeczky Benjamin (szerk.)

Magyarország zenetörténete I.

Középkor


Előzmények

A harmincas évek elején Molnár Géza még így írta le a Kárpát-medence honfoglalás kori zenei állapotát: „Az a zene, amely a magyar földön termett, valóban a magyarságé. Midőn népünk keletről bevándorolt, itt semmit nem talált készen. Akik a kilencedik század vége előtt erre jártak, nem hagytak ránk semmit. Nincs nyoma annak, hogy a trák, kelta és illír törzsek, amelyek itt tanyáztak, komolyan muzsikáltak volna.”45Sommás megállapításának abban igaza volt, hogy semmi írásos nyoma nem maradt az itt elhangzott régebbi zenéknek. Az viszont 9–10. századi zenénkről sem akad, mégsem mondhatjuk, hogy az akkori magyarok nem „muzsikáltak komolyan”. Zenétlen nép nincs, nem is volt soha. Az az őslakosság, mely a magyarság uralma alá került, már nem is egy feloszlott nagy birodalom (római, hun, avar) helyi maradékát olvasztotta magába, hozzá számítva a rövidebb-hosszabb ideig itt tartózkodó, átvonuló népek (szarmaták, gótok, gepidák) szóradékát, azonkívül egészen szoros érintkezésben volt a 9. században itt uralkodó szláv és dunai-bolgár törzsekkel. Zeneileg mindegyikkel kapcsolatban volt. Ennek a kultúrának dallamvilága, zenés szokásai, hangszerkészlete fogadta a benyomuló magyarság zenére reagáló rétegét, szükségszerűen csereviszonyba lépve vele is. Az összehasonlító népzenetörténetnek még hosszú, fáradságos munkájára lesz szükség, hogy erről az egymásra hatásról a puszta találgatáson túlmenő, konkrét adatokra támaszkodó képet alkothassunk.

Magyarország zenetörténete I.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 040 3

Az ​őstörténeti bevezetőt követően középkori zenekultúránk szorosan vett zenei forrásait – a szerény kezdemények után – a sorozat első kötete hatalmas gregorián és kisebb, de újdonságában jelentős többszólamú emlékek feldolgozásával tárja fel. Bemutatja név szerint ismeretlen, de műveik alapján szakavatott hazai mestereink figyelemre méltó kompozícióit, valamint káptalani iskoláinknak nyugati mérce szerint is magas színvonalú zeneoktatását; ennek szemmel látható párhuzamaként egy sajátos magyar gregorián hangjegyírás többszázados történetével is megismerteti az olvasót.

A királyi udvar és a városok zenei adatai az európai középkor társadalmi életének zenei megnyilvánulásaiban találják meg értelmező párhuzamaikat (ideszámítva az egész kontinensen otthonos vándorzenészek működését); ezekhez természetes módon simult a külföldön tevékeny magyar muzsikusok szereplése is.

Kodály Zoltán elgondolásához híven a népzene hátteréből válik ki plasztikusan Magyarország zenetörténetének minden adatolható eseménye. A kötet első ízben kísérli meg ennek a háttérnek konkrét, a középkorba utalható dallamokkal való bemutatását.

A zenei illusztrációk természetesen elsősorban hangjegyes dallampéldák és hangjegyírás-történeti dokumentumok. A művészettörténet ismert példái közül a hangszertípusok ábrázolásai segítenek hozzá a középkori zene elképzeléséhez.

Hivatkozás: https://mersz.hu/rajeczky-magyarorszag-zenetortenete-i//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave