Rajeczky Benjamin (szerk.)

Magyarország zenetörténete I.

Középkor


A sequentiák

A sequentiák első feljegyzéseivel a 9. század közepétől találkozunk; keletkezésükről nem tudunk bizonyosat. A szó a megismételt Alleluja-jubilus további melizmatikus kibővítését jelentette (olasz területen és a keletfrank vidéken melodia, longissima melodia volt a neve); ezt nyugati frank szokás szerint szöveggel látták el, melyet prosának, a dallamot pedig sequentiának mondták. Így szóltak először sequentia cum prosáról, majd később a szöveg és dallam együttesét mondták sequentiának. A limoges-i St. Martial-kolostorhoz és a Sankt Gallen-i Notker nevéhez fűződik a szöveges sequentia klasszikus („régi stílusú”) korszaka (a 9. század közepétől a 11. század közepéig). Ennek fő jellemzője a „haladó ismétlés”; megismételt versek sora, minden versben új dallammal, rímtelen, metrikus prózában. Az asszonancia feltünedezésével jellemezhető átmeneti korszak után az „új stílus” az egyes verspárokban teljes szótagszám-egyenlőséget, a metrikus struktúra helyett szabályos hangsúlyos ritmust és fejlett, mind művészibb rímjátékot mutat, önálló, az Allelujától független dallamokkal. Ennek az iránynak fénykorát a párizsi Szent Viktor-i Ádám neve jelzi a 12. században.1252

Magyarország zenetörténete I.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 040 3

Az ​őstörténeti bevezetőt követően középkori zenekultúránk szorosan vett zenei forrásait – a szerény kezdemények után – a sorozat első kötete hatalmas gregorián és kisebb, de újdonságában jelentős többszólamú emlékek feldolgozásával tárja fel. Bemutatja név szerint ismeretlen, de műveik alapján szakavatott hazai mestereink figyelemre méltó kompozícióit, valamint káptalani iskoláinknak nyugati mérce szerint is magas színvonalú zeneoktatását; ennek szemmel látható párhuzamaként egy sajátos magyar gregorián hangjegyírás többszázados történetével is megismerteti az olvasót.

A királyi udvar és a városok zenei adatai az európai középkor társadalmi életének zenei megnyilvánulásaiban találják meg értelmező párhuzamaikat (ideszámítva az egész kontinensen otthonos vándorzenészek működését); ezekhez természetes módon simult a külföldön tevékeny magyar muzsikusok szereplése is.

Kodály Zoltán elgondolásához híven a népzene hátteréből válik ki plasztikusan Magyarország zenetörténetének minden adatolható eseménye. A kötet első ízben kísérli meg ennek a háttérnek konkrét, a középkorba utalható dallamokkal való bemutatását.

A zenei illusztrációk természetesen elsősorban hangjegyes dallampéldák és hangjegyírás-történeti dokumentumok. A művészettörténet ismert példái közül a hangszertípusok ábrázolásai segítenek hozzá a középkori zene elképzeléséhez.

Hivatkozás: https://mersz.hu/rajeczky-magyarorszag-zenetortenete-i//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave