Róma legnépszerűbb történetírójának nem akadt az antikvitásban életrajzírója, s ez azért tartható kissé különösnek, mert Livius hamar bekerülhetett az iskolai szerzők közé. Ókori életrajz hiányában életútját azokból a gyér utalásokból rekonstruálhatjuk, amelyeket Hieronymus és más római szerzők hagytak ránk. Több forrásból is biztosan tudjuk, hogy Pataviumban (ma Padova) született. Ez a város a monda szerint régebbi alapítású volt, mint Róma: az enetusok vagy venetusok, akik Trója megsegítésére érkeztek, Trója eleste és királyuk halála után a Trójából menekülő Anténórhoz csatlakoztak, s ők alapították Pataviumot Kr. e. 1185-ben (vö. Livius 1, 1, 2). Pomponius Mela a gazdag városok közé sorolja Anténór Pataviumát (2, 60), Strabón szerint gazdag és nagy város: 500 lovagrendű férfit írtak össze benne, és gyapjúkereskedelméről híres (5, 1, 7; 5, 1, 12). Ifjabb Plinius szerint Patavium erkölcsi szigorúsága közismert volt (Epistula 1, 14, 6). Ilyen város vagyonos és előkelő rétegéhez tartozni nem kis dolognak számíthatott, s feltehetőleg megfelelő öntudattal járt. Quintilianus őrizte meg azt az adatot, miszerint Asinius Pollio kritizálta Liviust Patavinitasa miatt (Institutio oratoria 1, 5, 56; 8, 1, 3). Bár ma már nehéz eldönteni, mit takarhatott ez a kritikai megjegyzés, mégis feltételezhető, hogy bizonyos nyelvi sajátosságok mellett a pataviumi szigorú erkölcsi öntudatra is utalhatott. Patavium régtől fogva Róma szövetségese volt, de a municipium rangot csak Kr. e. 49-ben kapta meg. Livius tehát mint Patavium polgára a kívülálló szemével nézhette és értékelhette Róma történetét.