Paulus Orosius Bracarában (ma Braga Portugáliában) született 380–390 között, de a hispaniai Tarracóval is voltak kapcsolatai (Historiae 7, 22, 8): Hispaniában végezte tanulmányait, és ott szentelték pappá. Itt aktívan részt vett a Priscillianus tanításai (prófétizmus, túlzott erkölcsi szigor, gnosztikus, manicheus eszmék) és az Órigenésnek tulajdonított tévtanok ellen folytatott vitákban. Írásaiból kitetszik, hogy alaposan ismerte a korábbi és korabeli keresztény irodalmat, a klasszikus római szerzőket és az antik retorikát, amely nemcsak érvelésére, de stílusára is rányomta bélyegét. Harmincéves kora körül elhagyta Hispaniát (Historiae 5, 2, 2), és Afrikába ment, Hippóba Augustinushoz, akitől a lélekkel és eredetével kapcsolatban kért tanácsot, mert ezek a kérdések nagy szerepet játszottak a Priscillianus- és Órigenés-vitákban. E vita állásáról adott Orosius tájékoztatást Augustianus számára a 414-ben írt Commonitorium de errore Priscillianistarum et Origenistarum (Emlékeztető a priscillianisták és órigenisták tévelygéséről) című munkájában. Erre írta Augustinus válaszul Ad Orosium contra Priscillianistas et Origenistas (Orosiushoz a priscillianisták és órigenisták ellen) című művét. Augustinus ezután elküldte Orosiust Betlehembe Hieronymushoz egy levél kíséretében, amelyben Orosiust Hieronymus figyelmébe ajánlja (Epistulae 166). Orosius 415- ben indult el Palestinába, ahová megérkezve beavatkozott a pelagianista vitába: Johannes, Jeruzsálem püspöke zsinatot hívott össze, s ezen Orosius hevesen támadta Pelagius tanait. Johannes szerint Orosius azt a nézetet képviselte, hogy az ember nem képes elkerülni a bűnt, még isteni kegyelemmel sem. Ezen állítás ellen védekezve írta meg Orosius Liber apologeticus című írását.