Paksa Katalin, Domokos Mária

Vígsággal zeng Parnassusnak magas teteje

18. századi kottás források és a magyar zenei néphagyomány


73.

Népdaltípusa: „Menj el, sietséggel” (Típuskatalógus IV/111). Középkori eredetű, 6 szótagos, 1 (2) 2 kadenciájú típus. Elterjedés: az egész magyar nyelvterületen, 90 változatban. Adventi, karácsonyi és névnapköszöntő, ritkán koldusének és paródia, lírai dal és ballada (közte MNT II. 315, 431j, 887–892). A 18. századi református kéziratos forrásokban, ahol (ritkán) kulcs van, mollban szerepel a dallam.183 A többféle funkcióban használt, igen elterjedt, nagyszámú népi változat azonban mindig nagyterces, még a melodiáriumokkal azonos halottas szövegű szlavóniai énekek is. Kérdés, hogy a nagyterces alak miért nem került elő 18. századi forrásokból. C 124

Vígsággal zeng Parnassusnak magas teteje

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 045 8

A magyar zenetörténet kéziratos és nyomtatott kottás forrásokban szegény, és többnyire a meglévők sincsenek koruk európai színvonalán. Különös jelentősége van tehát a zenei néphagyománynak, amely számos régiséget tartott fenn, és így segíti a sokszor kezdetlegesen, pontatlanul lejegyzett források értelmezését. Ezért írhatta Kodály Zoltán, hogy „a magyar zenetörténésznek először folkloristának kell lennie".

A könyv arra kíván választ adni, hogy milyen - a magyar népzenével összefüggő - forrásokkal rendelkezünk a 18. századból, és ezeknek mi a jelentősége a zenetörténet, illetőleg a zenefolklorisztika szempontjából. Az internetes hangzó melléklet műzenei és eredeti népzenei példái illusztrációként szolgálnak a kottás közlésekhez.

Hivatkozás: https://mersz.hu/paksa-domokos-vigsaggal-zeng-parnassusnak-magas-teteje//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave