A Kárpát-medence kulcsfontosságú forgalmi fekvésének köszönhetően az elmúlt évezredben Európa egyik legtarkább etnikumú-vallású népesség lakta területévé vált. A népesség etnikai-vallási összetétele az elmúlt évezredben a természeti, gazdasági-társadalmi környezettel szorosan összefüggve, a történelmi sorsfordulók következtében, egymással szoros összefüggésben többször is gyökeresen átalakult. Európának ez a területe több mint ezer éve a finnugor, szláv és neolatin nyelvcsaládok, közel fél évezrede az európai katolicizmus, protestantizmus, ortodoxia és judaizmus találkozásának, keveredésének színhelye, mely a 9. század óta Róma és Bizánc, a nyugati és keleti kereszténység vetélkedése színterének számít. A magyarok 9–11. századi megkeresztelkedése és a római latin egyházhoz, a nyugati kereszténységhez való csatlakozása (1001) ellenére a katolikus egyház – a reformáció rendkívüli, 16. századi magyarországi sikerei miatt – nem juthatott olyan szerephez a magyar nemzetté válás folyamatában, nem lehetett a magyar etnikai identitás egyetlen, rendíthetetlen oszlopa, mint a „katolikus-ortodox frontvonal” másik két nemzete, a horvátok és lengyelek esetében. A 19. századi nemzeti ébresztő szerepet a szerbeknél az ortodox, a szlovákoknál, szászoknál az evangélikus, a románoknál, ruszinoknál a görög katolikus, a horvátoknál a római katolikus egyház játszotta. A Kárpát-medencében az új államalkotó nemzeteknek kedvező és a nemzeti kisebbségek rovására lezajló, az etnikai homogenizáció felé mutató folyamatok zajlottak le. A történelmileg kialakult nyelvterületek egyneműsödésével párhuzamosan, magas természetes szaporodásuknak köszönhetően a cigány kisebbség száma és aránya a 20. század második felében dinamikusan nőtt. Ugyanezen, szocialista időszakban jelentős változás állt be az állam és egyház, a társadalomnak a valláshoz és az egyházakhoz fűződő viszonyában, mikor a nyíltan vallás- és egyházellenes kommunista rezsim tevékenysége következtében az 1940-es évek végéig csupán csíráiban fellelhető „elvilágiasodás” (szekularizáció) rendkívül felgyorsult, ami a vallásnak és egyházaknak a társadalom életében játszott szerepe fokozatos csökkenésében nyilvánult meg leginkább. Az országot több mint négy évtizedig uraló ateista, kommunista-szocialista társadalmi rendszer bukását követően – főleg az ország katolikus dominanciájú részein – megfigyelhető a szekularizáció lefékeződése, a vallás szerepének rendkívüli felértékelődése. A Kárpát-medence jelenlegi nemzetiségi-nyelvi, vallási-felekezeti arculata hosszú, évezredes történelmi fejlődés eredményeként jött létre, melyet az alábbiakban vázolunk.