A teljes univerzum entrópiáját érintő kérdéseket pillanatnyilag félretehetjük – egyelőre gyönyörködjünk Boltzmann képletének nagyszerűségében, mely igen jó entrópiadefiníciót ad, bármilyen fizikai rendszert is vizsgáljunk. Boltzmann 1875-ben mondta ki ezt a definíciót, mely komoly előrelépést jelentett a korábbiakkal szemben5, hiszen ezzel az entrópia fogalma teljességgel általános helyzetekben is alkalmazhatóvá vált, így már nem kellett különféle feltételezésekkel élni – például azzal, hogy a szóban forgó rendszer valamiféle stacionárius állapotban van. Mindazonáltal, még ennek a definíciónak is vannak homályos pontjai, melyek leginkább ahhoz a kérdéshez kapcsolódnak, hogy pontosan mit is értünk „makroszkopikus paraméter” alatt. Elképzelhető például, hogy a jövőben a folyadékok olyan jellemzőit is képesek leszünk megmérni, melyek ma még „mérhetetlenek”. Így megeshet, hogy egyszer nemcsak arra leszünk képesek, hogy adott pontokon megmérjük a folyadék nyomását, sűrűségét, hőmérsékletét és áramlási sebességét, de talán részletesebben is meg tudjuk határozni mozgásait, akár a molekulák szintjéig. Ezzel összhangban a szemcsésítést is finomítanunk kell a korábbiakhoz képest. Következésképpen folyadékunk entrópiája új technológiánk fényében némiképp csökkent értéket mutat majd.