A következőkben némi magyarázatot adunk arra, miért is várjuk azt, hogy az entrópia növekedjék a jövőben, amint azt a második törvény megköveteli. Tételezzük fel, hogy rendszerünk egy viszonylag alacsony entrópiájú állapotból indul – tehát a p pont, mely a P fázistérben mozogva leírja rendszerünk időbeli fejlődését egy p0 pontból indul, mely egy viszonylag kicsiny, R0 szemcsésített térrészben található (lásd az 1.15. ábrát). Fontos szem előtt tartanunk, hogy, amint korábban már megjegyeztük, a különféle szemcsésített térrészek mérete nagyságrendekkel eltér egymástól. Mindemellett, mivel P fázistér dimenziószáma igen nagy, tetszőleges térrész környezetében számos további szemcsésített térrészt találunk. (Kétés háromdimenziós ábráink félrevezetőek lehetnek, azt azonban láthatjuk, hogy a szomszédok száma növekszik a dimenziószám emelkedésével – két dimenzióban jellemzően hat, három dimenzióban pedig tizennégy szomszéddal számolhatunk, lásd az 1.16. ábrát.) Így igen nagy a valószínűsége annak, hogy a p által követett fejlődési görbe a p0 R0 környezetét elhagyva belép egy R1 szemcsésített térrészbe, melynek térfogata nagyságrendekkel meghaladja R0-ét. Annak valószínűsége, hogy p egy jóval kisebb térrészbe téved, sokkal-sokkal kisebb, jóllehet nem 0 – ez tehát véletlenségből előfordulhat, azonban egy ilyen esemény felér azzal, mintha megtalálnánk a tűt a közmondásbeli szénakazalban.