A csoportszerkezet szempontjából döntő jelentőségű, hogy egy egyed – vagy a nőstény esetében a kölyköt is beleszámítva –, egy páros hogyan juthat hozzá a napi táplálékszükségletéhez. A nőstények közti viszonyt döntően az határozza meg, hogy egyedül kutatnak táplálék után vagy közösen. Az egyedül történő táplálékszerzés biztonsági problémákat hoz: a ragadozókat valahogyan el kell kerülni. A csoportos gyűjtögetés ugyan biztonságossá teszi az egyed életét, de ilyen esetben megnő a csoporton belüli versengés a közös erőforrásokért. Ha a csoport kialakítása elengedhetetlen, akkor hatékony, a csoportviselkedést, a versengést szabályozó mechanizmusok szükségesek. A következő szempont már a hímeké; hogyan juthatnak nőstényekhez, amit jelentősen befolyásol az is, hogy a nőstények kölykeikkel egyedül, vagy pedig kisebb-nagyobb csoportban közösen keresik táplálékukat. A hímek problémája nemcsak a nőstények megtalálása, hanem védelme is a vetélytársakkal szemben, vagyis a hímek versengése nemcsak a táplálékért, hanem a nőstényekért is folyik, ami gyakran a közös hozzáférés szociális szabályozásában oldódik meg. Mindegyik problémára több kielégítő megoldás alakult ki az evolúció során.