Az ember legbonyolultabb, legátfogóbb, legmeghatározóbb tulajdonsága az élete minden területén megnyilvánuló konstrukciós képessége. Ha a modern világban körülnézünk, rádöbbenhetünk arra, hogy teljesen mesterséges, csinált világban élünk. Emberi konstrukciókban alszunk, ezekben utazunk és dolgozunk, milliónyi apró, kisebb-nagyobb, vagy éppen óriási, ember csinálta tárgy vesz körül bennünket, cipők, golyóstollak, katedrálisok, lábasok, légkalapácsok, autók, számítógépek, hidak, bombák, könyvek és lélegeztető készülékek. Emberi konstrukciókkal táplálkozunk, táplálékunk jó részének eredete egyszerű ránézésre már fel sem ismerhető, és a felismerhetők is az ember csinálmányai. Szociális életünk is mesterséges konstrukciókban zajlik, mesterséges családi csoportjainkat a média konstruálja, politikai vezetőinket személyesen nem is ismerjük, bonyolult szociális konstrukciók termékei ők is. Gondolatainkat szövegírók írják, újságok, rádió, televízió közli és ezekből szedegetjük fel azokat a morzsákat, amelyekről azt valljuk, hogy tényleg a miénk. Gyermekeink iskoláknak nevezett viselkedésszabályozó műhelyekben nevelődnek, és ha valamilyen jó példával akarunk nekik szolgálni az életből, akkor valamelyik klasszikusnak tekintett író vagy költő megfelelő konstrukcióját olvassuk fel, vagy mutatjuk meg a modern technika erre szolgáló eszközeinek, a könyveknek, a filmeknek, a lemezeknek vagy a televíziónak a segítségével.