Szalay Olga

Kodály, a népzenekutató és tudományos műhelye


Népdalkutatás a XIX. századi Magyarországon

A népdal, legalábbis annak egyik alkotóeleme: a népköltészet iránti érdeklődés, amely hozzánk főként Herderen keresztül jutott el,9 a 18. század második felétől kezdődően Magyarországon is bontakozóban volt. A népdal másik összetevője, a dallam megismerése, összegyűjtése iránti igény csak a 19. század elejétől mutatkozott a kéziratos, az 1850-es évektől pedig nyomtatásban megjelenő népdalgyűjtemények tanúsága szerint.10Az egyéni próbálkozások mellett 1833-ban a népdalok gyűjteményes kiadására irányuló központi kezdeményezések is történtek a Tudományos Akadémia részéről.11A Magyar Népzene Tára I. kötetének előszavában Kodály Zoltán részletes történeti áttekintéséből kiderül, hogy az így összegyűlt ezernél több dallamból tizenöt jutott el a kiadásig. A széthordott kéziratok közül pedig mindössze kettő került elő, összesen 108 dallammal.12 A 19. század második felében virágzásnak induló népszínmű révén viszonylag kevés igazi népdal terjedt el, az 1870-es évektől pedig inkább műdalszerzők kétes értékű alkotásai kaptak bennük hangsúlyt. Bartalus István hétkötetes népdalgyűjteménye, amely a Tudományos Akadémia támogatásával jelent meg, a nagy mennyiség ellenére kevés igazi népdalt tartalmazott. A fordulatot Vikár Béla fonográffal végzett gyűjtéseinek megkezdése jelezte a század utolsó éveiben. Kodálynál nyolc évvel idősebb az erdélyi Seprődi János, aki 1897–1911 között végzett népzenei gyűjtést.13 Értékes gyűjtői és elméleti munkássága, bár kevéssé ismert, közvetlenül Kodály és Bartók előkészítésének tekinthető.

Kodály, a népzenekutató és tudományos műhelye

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 122 6

Szalay Olga az MTA Zenetudományi Intézetében A Magyar Népzene Tára sorozat szerkesztőségének munkatársa. Legutóbbi könyvében munkatársával Kodály nagyszalontai gyűjtését adták közre (Szalay Olga - Rudas Péterné Kodály Zoltán nagyszalontai gyűjtése). Mostani, új eredményeket is bemutató önálló kötetében, amely a Jyväskyläi Egyetemen (Finnország) 2003-ban megvédett doktori disszertációja, húszéves Kodály-kutatásait összegzi.

Bartók Béla „a magyar népzene egyetlen alapos ismerője"-ként jellemezte kiváló kortársát és barátját. Eősze László e könyv előszavában írja Kodályról: „Bármilyen sokágú volt is munkássága, középpontjában - s a többi ágra kisugárzó hatással - mindvégig a népzenekutatás állt. ... E kötet lapjain egy tudatosan felépített, szinte művészileg eltervezett, nagy ívű pálya képe rajzolódik ki."

A népzenetudós Kodály életművét (1905-1967) először kísérhetjük végig részletesen. A kötetben nem csupán a publikált eredmények sorakoznak egymás mellé. Kirajzolódik a népzenetudós működésének teljes spektruma, fény derül a félbeszakadt vagy csupán tervezésig jutott munkákra, és egy új tudományág kodályi koncepciója válik láthatóvá. A szerző a népzene oldaláról világít rá a kutatói és a kompozíciós, illetőleg pedagógiai munkásság közti összefüggésekre. Kodály 1945 után is továbbívelő tudósi pályájának középpontjában A Magyar Népzene Tára összkiadás megindítása s ezzel együtt a maga köré gyűjtött munkatársakból, Népzenekutató Csoport néven az összehasonlító népzenetudomány sajátosan magyar műhelyének megteremtése áll.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szalay-kodaly-a-nepzenekutato-es-tudomanyos-muhelye//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave