Fenyő István

Az irodalom respublikájáért

Irodalomkritikai gondolkodásunk fejlődése 1817-1830


Programadó összegzések

Ez a mély történelmi és társadalmi dialektika már átvezet az irodalmi gondolkodói életmű zárókövéhez — az emlékbeszédekhez. A júliusi forradalom, és az azt követő, Európa-szerte megmutatkozó események nyomán íróink közül Kölcsey vette észre elsőnek, hogy mindezzel valami végérvényesen lezárult irodalmunkban is. Bármily csekély is volt az 1832–1836-os országgyűlésen a haladás tábora, mennyiségében és főleg minőségében összehasonlíthatatlanul erőteljesebb volt akár a fél évtizeddel ezelőttinél, s főleg tábor volt (hozzája tartozó, ezerötszáz főnyi országgyűlési ifjúsággal!), melynek nagy részét Kölcsey eszméit valló írók alkották. (Az őt Pozsonyban körülvevő személyek közül elég, ha Eötvös, Kossuth, Szemere Bertalan, Pulszky nevét említjük.) Ezért határozza el, hogy a hozzá alkatilag oly közelálló, tárgyiasságot és személyességet egyesítő emlékbeszéd műfajában foglalja össze számukra nemzet és irodalom együttlélegző programját.

Az irodalom respublikájáért

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 059 898 9

Fenyő István könyve több mint "kritikatörténet": az irodalom önszemléletének, önnön létéről, funkciójáról kialakított képzeteinek fejlődéstörténeti elemzése. A szerző megvizsgálja a kor hazai kritikai elvrendszereit, irodalmi eszméit, programjait, kategóriáit, követelményeit, értelmezi, értékeli és rendszerezi az egyes kritikusi felfogásokat, ítéleteket, ítélkezési normákat - és mindenekelőtt az irodalmi gondolkozás egykorú fogalomkészletét.

Hivatkozás: https://mersz.hu/fenyo-az-irodalom-respublikajaert//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave