Az eredetiség-program kialakulásának magyar sajátosságaihoz az is hozzátartozik, hogy az új irodalomfelfogás szorgalmazóinak egy része éppen a régi, konzervatív-provinciális irodalmiság híveinek táborából kerül ki. Az eredetiséget nálunk az 1810-es évek végén, 20-as évek elején sok esetben olyanok követelik, akik ezen éppenséggel az utánzást, azaz a megcsontosodott, elavult feudális életforma és mentalitás irodalmi reprodukcióját értik. A nemesi eredetiség Kazinczy ellenében szerveződő ortológus táborára gondolunk: Fejér György, Kultsár István, Jankovich Miklós, Horvát Endre, Horvát István csoportjára, amely az induló Tudományos Gyűjtemény köré összpontosult, támogattatva a dunántúli ortológusoktól, így Pálóczi Horváth Ádámtól, Pápay Sámueltől s másoktól. E csoport — „Debrecen” mellett — a legerősebb ellenfelét jelentette Kazinczy nyelv- és stílusújító, a korszerű európai irodalommal a kontaktust megteremtő vívmányainak. A nemesi originalitásnak ez a jellegzetesen maradi, az eredetiséget a hagyomány tiszteletével azonosító, költőeszményét Kisfaludy Sándorban látó tábora az eredetiség-program jelentkezésével, illetve a Tudományos Gyűjtemény megindulásával, az általa képviselt nemzeti eszme terjedésével párhuzamosan erőteljesen felélénkül. Az eredetiség igazi, romantikus hirdetőinek egyik feladata épp e nemesi konzervatív irodalomfelfogás kritikája, visszaszorítása lesz.