Weissmahr Béla

Az emberi lét értelme

Metafizikai értekezések


Összefoglalás

A transzcendentális irányú filozófia, mint láttuk, magáévá tette Kant „kopernikuszi fordulatát”. Megismerésünk igaz voltát elsősorban nem a tárgy, hanem az alanyi megismerő képesség vizsgálata által akarja igazolni. Míg azonban Kant megrekedt az ismeret alanyi voltánál, addig ez az irányzat rámutat arra, hogy a megismerés és a megismert között nincs olyan szakadék, mint amilyent Kant feltételezett. Az ismeretére reflektáló, azt kritikai módon vizsgáló ember ugyanis a valóság megismerhetőségének kérdésére implicit módon már mindig is igenlő választ ad. Az ember ugyanis nemcsak akkor kérdez a lét után, és nemcsak akkor ad választ erre a kérdésre, ha kifejezetten szembekerül ezzel a filozófiai problémával. A létkérdés és a létkérdésre adott igenlő válasz minden emberi tevékenységben, amelyben az értelem szerepet játszik, szükségszerűen adva van, és ezért kellő figyelemmel mindenhol kielemezhető. A transzcendentális filozófia ezzel alapvető megkülönböztetésre hívja fel figyelmünket. Világosan különbséget kell tennünk aközött, amit fogalmilag kifejezetten „objektiválva”, „tematizáltan” ismerünk meg, és aközött, amit minden értelmi tevékenységünkben szükségszerűen ugyan, de nem reflektáltan, nem kifejezetten tárgyiasítva, nem tematikusan, hanem csak „implicit módon” azaz „magában a tevékenységben” állítunk. A kétfajta ismeret közötti különbség miatt lehetséges, hogy az ember a kifejezett, a „fogalmilag objektívált” állításában tagadja azt, amit a nem tematikus, a tevékenységét alapjában véve irányító ismeretében igaznak tart. A kétfajta ismeret közötti különbség a magyarázata annak is, hogy a kritikai probléma egyáltalán felmerülhetett. Éppen ezért e különbség felismerése az egyetlen lehetséges kiindulás ahhoz, hogy megoldjuk a kritikai problémát.

Az emberi lét értelme

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 059 904 7

Weissmahr Béla S.J. (1929-2005) a jezsuiták müncheni filozófiai fakultásának elismert és kedvelt professzora, a 20. század egyik nagy hatású filozófiai áramlatának, az ún. „transzcendentális neotomizmusnak" legnagyobb magyar képviselője volt.

Weissmahr filozófiája a mindent átfogó Egység dialektikus metafizikájaként jelölhető meg, s ennyiben inkább követi a Cusanustól Hegelig ívelő német spekulatív filozófia irányát, semmint a klasszikus tomizmust. Munkáit nagyfokú eredetiség, világos, ám tömör szövegszerkesztés és az érvelés virtuóz és aprólékos kimunkáltsága jellemzi. Három legfontosabb filozófiai műve immár magyarul is olvasható: előbb (1995) az Ontológia, majd (1996) a Filozófiai istentan, végül pedig (2009) a Németországban is csak halála után kiadott A szellem valósága jelent meg magyarul.

Jelen kötet Weissmahr Béla fontosabb tanulmányainak gyűjteményét adja. A felölelt témák igen változatosak: a végső megalapozás kérdésétől az Isten-szabadság-halhatatlanság klasszikus témáin át szerepelnek itt az ember szabadságáról, élete értelméről, ugyanakkor azonban az evolúcióról, a Gödel-tételről vagy a krisztusi szabadítás jelentéséről szóló gondolatmenetek is.

Weissmahr Béla filozófiai munkássága e kötettel teljesen hozzáférhető válik hazájában. Ezzel megnyílik annak lehetősége is, hogy egy jelentős és eredeti magyar filozófus hatást gyakorolhasson hazánk szellemi életére.

Hivatkozás: https://mersz.hu/weissmahr-az-emberi-let-ertelme//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave