Bár az első coronariaangiográfiát Sones kipreparált a. brachialison keresztül végezte, könnyű elérhetősége, jó kompressziós lehetősége miatt évtizedeken át az a. femoralis volt a klasszikus behatolási kapu. A megfelelő punkciós hely kiválasztását csontos és lágy részek alapján meghatározott anatómiai tájékozódási pontok segítik. A maximális pulzáció, a lefutás tapintással történő ellenőrzése, valamint az inguinalis bőrredő és a Poupart-szalag lefutása alapján történő punkció általában rövid betanulási periódust követően biztonsággal elvégezhető. Femoralis behatolás esetén jellegzetes hiba, hogy a túl magas szúrás és ezzel a retroperitonealis haematoma elkerülése érdekében tudatosan az optimális magasság alatt szúrják meg az eret. Lényeges megérteni, hogy ez is súlyos hiba, hiszen ebben az esetben nagy valószínűséggel nem az a. femoralis communis, hanem profunda vagy superficialis artéria lesz a behatolás helye, ez pedig jelentősen növeli a femoralis csatorna felé a vérzés lehetőségét, s így nő a transzfúziós igény, valamint az álaneurizma kialakulásának és a kompressziós idegkárosodásnak a veszélye. A vérzésveszély növekedését az okozza, hogy míg az a. femoralis communis a femurfej előtt vékony lágyrész-kompartmentben fut, addig distalisabban már jóval vastagabb a lágy rész a bőrfelület és az ér között, így a kompressziós vérzéscsillapítás sikerének esélye is kisebb (19–20. ábra).