Ebben a rendben a törpecserjék alkotta atlantikus és szubkontinentális fenyérek társulásait foglaljuk össze. Elterjedési területük súlypontja Északnyugat-Európára esik, s innen sugárzik ki északi és keleti irányba. Talajuk podzolosodó barna erdei talaj, podzol vagy savanyú tőzegtalaj és ranker. Csapadékosabb területeken a talajban cementálódott vízzáró réteg, ún. vaskőfok (Ortstein) is kialakulhat. A kialakult növénytársulások túlnyomórészt antropogén hatásra jöttek létre még a történelem előtti időkben, a mészkerülő lomberdők és a lucosok irtása nyomán. A savanyú talajú erdők felnyílása és kiirtása kedvez a törpecserjék elterjedésének – és különösen a csarab számára, amely magas szaporodási rátájával mint r-strategista előnybe kerül a szekundér pionír termőhelyeken a szukcesszió kezdeti fázisában a felszabaduló tápanyag felhasználásával, amely a füvek és más lágyszárúak számára is kedvező. Később azonban a savanyú Ericaceae-avar felhalmozódása telítetlen humuszsavak keletkezéséhez és az ásványi sók kimosódásához vezet, aminek következtében a talaj fokozatosan leromlik. Legeltetés, alomgyűjtés, gyeptéglavágás, kaszálás és égetés megakadályozzák a termőhely beerdősülését, és elősegítik a degradációt. Természetes állományai csak szilikát sziklakibúvások környékén és törmeléklejtőkön, valamint lápok szegélyén alakulnak ki.