A hazai geobotanikai irodalom korábban (Soó 1947, 1964 etc., Kovács J. A. 1995) a sziki gyepek asszociációcsoportjába sorolta a magas füvű sziki erdőspuszta-réteket (Peucedano-Asteretum sedifolii Soó 1947) is, amelyekben mezofil réti (Arrhenatherion Koch), száraz gyepi (Festuco–Brometea Braun-Blanquet) és kontinentális erdőssztyepp-tölgyes (Aceri-Quercion Zólyomi et Jakucs) fajok egyaránt jelen vannak (Zólyomi et Tallós 1967). A fenti florisztikai összetételbeli és a sziki gyepektől jócskán eltérő fiziognómiai sajátosságok együttesen messzemenően indokolják, hogy ezt az asszociációt néhány, a kontinentális erdőssztyepp-övezetben előforduló, hasonló jellegű – többségükben még leíratlan – magaskórós termetű ernyősök és fészkesek dominálta réttársulással együtt önálló asszociációcsoportba sorolják (Borhidi 1996). Ezek a társulások a dél-oroszországi–ukrajnai erdőssztyepp és rétsztyepp övtől Dél-Szibériáig húzódnak, az utóbbi területen fiziognómiailag hasonló kifejlődésben, de vikariáns fajokkal. Kifejezetten kontinentális jellegű társulások; Dél-Szibériában mint a nyírligetes erdőssztyepp intrazonális társulásai mutatkoznak. Kelet-Európában leginkább mint kontinentális erdőssztyepp-tölgyesek szélsőséges vízháztartású, szikesedő tisztásai jellemzők, de – valószínűleg másodlagosan, a pusztai tölgyesek kiirtása miatt – megjelenhetnek önállóan, erdőtlen területeken is.