Borhidi Attila

Magyarország növénytársulásai

Származéktársulások

8. Solidago gigantea DC. [Galio-Urticetea] (Magas aranyvesszős származéktársulás)

Syn.: Rudbeckio-Solidaginetum R. Tx. & Raabe 1950 em. Soó 1961 p.p.

A magas aranyvessző (Solidago gigantea subsp. serotina) az ország legelterjedtebb inváziós növényfaja, amely az 1960-as évektől terjed intenzíven. Napjainkban az ország valamennyi mezofil táján és higrofil termőhelyén minden fátlan vegetációs egységet elözönlött, gyakran monodomináns, fajszegény állományok alakjában (Botta-Dukát 2001, Dancza, Botta-Dukát 2002).

Idesoroljuk a cönológiai irodalomban Tüxen által már igen korán leírt Rudbeckio-Solidaginetum asszociációt is, amely nálunk valójában nem egy, hanem legalább két társulást jelent, tekintve, hogy a Rudbeckia- és a Solidago-fajok többnyire nem együtt fordulnak elő. A szakirodalomban meglehetősen általános az a felfogás, hogy ezek az inváziós fajok nem alkotnak fitoszociológiailag értékelhető társulástani egységeket, illetőleg mint a Galio-Urticetea osztályba sorolható származéktársulásokat értékelik.

M gyakori, de az Alföld közepén és keleti felében ritkább. Rudbeckia-Solidago állományokat a Hanságban találtak.

9. Fallopia japonica-bohemica DC [Galio-Urticetea] (Japánkeserűfű származéktársulás)

Az ártéri japánkeserűfű (Fallopia japonica) és az óriás japánkeserűfűvel (F. sachalinensis) alkotott rendkívül agresszív hibridje, a Fallopia x bohemica, amelyek hirtelen megjelenő és föld alatti hajtásokkal erőteljesen kolonizáló csoportjaival szintén igen különböző termőhelyeket képesek megszállni a meredekebb, csak időszakosan elárasztott patakpartoktól, az árokpartokon át egészen a szénbányák meddőhányóiig. Egymás alatt több rétegben elhelyezkedő, sűrű levélzetükkel igen erős árnyékoló hatást gyakorolnak környezetükre, kiszorítva maguk alól minden más virágos növényfajt. Különösen a Dunántúl nyugati részén szaporodtak el nagy állományai a Rába és mellékfolyói mentén (Balogh L. 2001), másutt szporadikusan városok környékén, szemétlerakó helyeken vagy más laza aljzatú ruderális termőhelyen.

10. Heracleum mantegazzianum DC. [Galio–Urticetea] (Kaukázusi medvetalp származéktársulás)

A kaukázusi medvetalp (Heracleum mantegazzianum) nyugat-kaukázusi eredetű neofiton, amely korábban csak dísznövényként volt ismeretes Európában. Napjainkban a kontinens egyik problematikus, inváziós faja, szociális magatartás típusát tekintve kompetitív-stressztoleráns (Pysek 1995, Tiley et al. 1996).

Tájidegen fajként igen jelentős kompetítor. Megjelenése természetes élőhelyeken, valamint települések környezetében nem kívánatos. Föld feletti szervei magas furanokumarin tartalmúak, emberi bőrön súlyos, a fitofoto-dermatitisz bőrgyulladás tüneteit váltják ki. Magyarországon már korábban is ismeretes adventív faj volt (Priszter 1968). Elsősorban kertekben kultiválták dekoratív évelőként. Hazai spontán elterjedéséről csak sporodikus adataink vannak (Terpó 1995, Balogh 1996). Terpó szerint az európai szubspontán populációk rendszertanilag nem biztos, hogy mind a Heracleum mantegazzianum fajjal azonosak, a magyarországi előfordulások kétes értékűek. A társulást a Galio-Urticetea és Molinio-Arrhenatheretea fajok jelenléte jellemzi.

Dancza (2002) szerint a társulás Keszthelyen és környékén fordul elő, ahová az 1960-as évek elején kerülhetett. Szarvasmarhák számára takarmányozási kísérletekben alkalmazták. Jelenleg Újmajor területén kb. 5 hektárnyi területen tömeges, de már két helyen előfordul a város belterületén is. (Balogh 2003 in litt.) jelentős állományokat jelez Zircről, valamint a Vép és Bozzai falvakon átfolyó Kozár-Borzó patak mentéről (Vas m.)

11. Amorpha fruticosa DC [Galio-Urticetea] (Gyalogakácos származéktársulás)

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 746 3

Biológia

Ez az első alkalom, hogy Magyarország növénytársulásairól oktatási célokat szolgáló, tankönyv jellegű, teljességre törekvő áttekintés és részletes tárgyalás készült. A könyv egy szerény de fontos állomás kíván lenni abban a folyamatban, amely hazánk természeti örökségének számbavételét, fenntartását és védelmét szolgálja, egyben összehasonlító alap, etalongyűjtemény annak az egyre gyorsuló változásnak a mérésére és diagnosztizálására, amelyet természeti környezetünk rohamos átalakulásával kapcsolatban nap mint nap észlelünk. A könyv egyúttal hozzájárulás is ahhoz a hasonló célú nemzetközi (EU) programhoz, amely az „Európa növénytakarójának felmérése" (European Vegetation Survey) nevet viseli. Az idevágó tudományos ismeretek különböző mélységű adagolásával egyszerre szeretné szolgálni az oktatást, a szakképzést és a gyakorlati (erdészeti és mezőgazdasági, környezet- és természetvédelmi) szakemberek munkáját. 56 oldal színes melléklet segíti a legjellemzőbb növénytársulások megismerését.

Hivatkozás: https://mersz.hu/borhidi-magyarorszag-novenytarsulasai//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero