A késő-karni folyamán a Tethys self dunántúli-középhegységi szektorában a terrigén üledékbeszállítás gyakorlatilag megszűnt, és a kiegyenlítetté vált aljzaton nagy kiterjedésű platform jött létre. A süllyedéssel lépést tartó karbonátszedimentáció a középhegység jelentős részén kb. 15 millió éven át folyt, és ennek eredményeként mintegy 2 km vastagságú karbonátos összlet képződött. A platformon folyó üledékképződés jellegeit jelentős részben a rövid periódusú tengerszintváltozási ciklusok határozták meg. A Dunántúli-középhegység ÉK-i részén, a Budai-hegységben és a Duna bal parti rögökben a felső-triász formációk tér- és időbeli kapcsolatai bonyolultabbak, és gyengébben ismertek, mint a középhegység más részein. Ősföldrajzilag ez a terület a self külső, azaz a nyílt óceán felé néző pereméhez tartozott, ahol a karnitól intraplatform medencék alakultak ki. A középső-nori végén azután az egység DNy-i oldalán is medenceképződés kezdődőtt (Kösseni-medence), míg a terület középső szektorában a platformfejlődés a jura korai szakaszáig folytatódott. A következőkben először a Dunántúliközéphegységi egység DNy-i és középső részének fejlődéstörténetét tekintjük át, és ezután tárgyaljuk a sajátos jellegeket mutató ÉK-i részt.