Boros Gábor

Spinoza és a filozófiai etika problémája

d) A törekvés (conatus)

Az első rész 25. tételének már többször is idézett következtetett tétele szerint az egyedi dolgok olyan móduszok, amelyek Isten vagy a szubsztancia attribútumait – vagyis Isten lényegét – fejezik ki bizonyos és meghatározott módon. Ám Isten lényege nem más, mint a benne lakozó kimeríthetetlen, meghatározott okozatokban mindig is megvalósult potentia. Ennek a hatóképességnek az egyedi véges móduszokban megvalósuló „része” az, amely előidézi, hogy ezek a móduszok, amennyire ez rajtuk áll, létükben megmaradni törekszenek.229 És ahogyan már korábban is megfigyelhettük, hogy Spinoza, eltérő jelentésárnyalatokat akarván kifejezni, gyakran alkalmazza ugyanannak a szótőnek igei, illetve névszói változatát – posse és potentia, agere és actio, pati és passio –, úgy most is azt látjuk, hogy egy igei alakban ártalmatlannak látszó kifejezés, amelyet egy, csaknem banális igazságot tartalmazó tétel vezet be, főnevesülve súlyos metafizikai terhet hordozó terminussá válik: